Hokusai balladája
| Két deci pálinkából felszáll az imádság és önutálat, |
| a Danton-mormolású eszme s a Saint Just-kiáltású bánat, |
| meztelen lábak kitaposták az utat, de már kő borítja, |
| s a fellegeket nem vihar, de göndör borbély bodorítja. |
|
| Botorkálva az éjszakában keress szentjánosbogarat, |
| még mielőtt kiver a só, mint salétrom a pincefalat, |
| még mielőtt a csontkamrában a bőröd pergamenné szárad, |
| nézd a hegyet, a darvakat, a jégtavon borostás nádat. |
|
| Vén bölcselő, te megmutattad az ezerarcú Fujinak |
| száz arcát, taníts megtanulni fába metszvén egy arcomat, – |
| kavarog a hó a hegyen át, s a karaván – utat keresvén – |
| bolyong, de nincsen sehol út, nincs az időben sehol ösvény. |
|
|
|