Az utókor balladája
| Ha eljut hozzátok egy szó a pernye-szélű papíron, |
| egy szó, amelyet nem takart el még feketén a korom, |
| ne bogozzátok titkait, ne gondoljatok semmi mást, |
| csak életünkre adjatok, ti, utódok, feloldozást. |
|
| Ölt, aki félt, félt, aki ölt, éltünk, ahogy lehetett, |
| ahogy engedték az idők, s köztünk az istenek, |
| a bátor félve gyáva volt, a gyáva bátran úgy meredt föl, |
| mint a torony, és álmodoztunk barlangokban a tengerekről. |
|
| Hűs láthatár, jó öncsalás, véletlenekkel telt jövendő, |
| csak lennél mákony legalább, mély kábulathoz elegendő, |
| míg írom itt e sorokat, ott künn az erdők vadja sír, |
| míg írom itt e szavakat, meggyúl szélein a papír. |
|
|
|