Most már…

Egyre jobban az egyszerű
és kézzel fogható
tárgyban bízik, legyen az nyári fű,
vagy téli hó.
Mert minden felhő messze van
és szélre szétszakad,
minek őrizzen hasztalan
szétmálló rongyokat?
Az illúziók menete
itt járt és elvonult.
Szép körhinta. A fekete
eszmélet ráborult.
Kölyök volt és azt mondta: jog,
ifjan így szólt: vitát.
Most már érti a gumibot
s géppisztoly válaszát.
Most már tudja: három forint
az egy kiló kenyér.
S bőréről, mit vásárra vitt
tudja, hogy mennyit ér.
Néha még az emlékezés
rátámad, de veszít.
Marja az idő, mint a mész,
tarkónlőtt álmait.

1957. július 22.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]