A kihantolt sír balladája

Kihantolják a sírokat és szerteszét gurulnak
a csontok: szuvas koponyák, szögletes csigolyák,
mert kell a hely, a pihenés egy tegnapi halottnak,
akit ma még sirathat bajtárs, barát, család.
Mert kell a csend és nyugalom, hát leteszik a testet,
harang kondul és pap beszél és díszsortűz dörög…
És csendes esők jönnek, és a sírhalomra esnek,
és szétmarja a koporsó nagy nyugalmát a föld.
És aztán meghal valaki és kell az új halottnak
harangkongás és pihenés és kellenek imák…
S kihantolják a régi sírt és szerteszét gurulnak
a csontok: sárga koponya és szuvas csigolyák.

1957. május 9.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]