elalvás
| rossz kocsmák és putrik szegénynegyedéből, |
| amellyel, mint a mindenkori kormány, |
| te sem törődsz és langy ígéreteknél: |
| „egyszer, majd egyszer…” nem adsz néki többet, |
| indul a mindennapos orvtámadó, |
| indul, kúszva idegek ellenállásán, |
| sejteken bukdácsol át, hogy |
| eljusson, mint szúró fájdalom |
| hajszálerek minden labirintusát betöltse, |
| elmetélje a szíjas inakat, |
| a csontok élő feszítőköteleit, |
| és amikor azt hiszed már, hogy béna vagy, |
| és hogy leigázott, és hogy |
| most már semmi sem jöhet, |
| mert mindent elveszítettél, |
| már mind kialudtak és a hangok |
| repülőgépei mind lezuhantak, |
| az erdős dombokra rejtett |
| légelhárító ütegek vagy a |
| hátukra feküdt, puskát sütögető, |
| amikor azt hiszed, mindennek vége, |
| és kedvesed nevének foszlányai is |
| elolvadtak már, és kívánság sincsen |
| a szívedben, és gondolat sincsen az agyadban, |
| és fejed lecsuklik, és karod lefittyed, |
| és az a pirosság is, ami még a |
| fajfönntartás tüzéből parázslik, |
| még az is kialudni készül, – |
| akkor a mindennapos orvtámadó |
| arcodra borítja a kloroformos vattát, |
| hogy elrabolja még egy napodat, |
| hogy elcipeljen ismeretlen barlang, |
| vagy egyszemélyes cella mélyére, |
| honnan kienged talán néhány óra múltán, |
| de az is lehet, hogy ott fog örökre. |
|
|