A várakozás balladája
| Míg háromszázhatvanötször felkel s lemegy a Nap, |
| míg tizenkétszer megtelik a Hold és elapad, |
| míg egyszer elsárgul a nád és újra zöld leszen, |
| míg újra nyílik a virág, addig várj, kedvesem. |
|
| És háromszázhatvanötször felkelt s lement a Nap, |
| és tizenkétszer telt a Hold és megint elapadt, |
| és egyszer megsárgult a nád s lett színe újra zöld, |
| és volt valaki, aki várt, és nem volt, aki jött. |
|
| És ezerszer lement a Nap, ezerszer telt a Hold, |
| ezerszer elsárgult a nád, a torony leomolt, |
| és folyt a víz és járt a szél a hullámok fölött, |
| és nem volt senki, aki várt és senki, aki jött. |
|
|
|