Az angyali rendről*Hölgyeim és Uraim, az angyalokat együttvéve mennynek nevezik, és ez a menny három nagy birodalomból áll, a legbenső, vagyis a harmadik, a középső, vagyis a második, és az alsó, vagyis az első mennyből. Az istenit, amely az Úrtól kiárad, a harmadik, vagyis a legbenső mennyben fogadják be, és mennyeinek nevezik, minél fogva azokat az angyalokat, akik itt vannak, mennyei angyaloknak. Az istenit, amely az Úrtól kiárad, a második, vagyis a középső mennyben fogadják be, és szelleminek nevezik, ezért azokat az angyalokat, akik itt vannak, szellemi angyaloknak. Az istenit pedig, amely az Úrtól kiárad, a legalsó, vagyis az első mennyben fogadják be, és természetinek nevezik, ezért azokat az angyalokat, akik itt vannak, természeti-mennyei és szellemi angyaloknak. Jól meg kell jegyezni, hogy az angyalok bensőjétől függ, hogy az egyik vagy a másik mennyben vannak-e. Azok, akiket az isteni igazságok megihletnek, s ezeket közvetlenül az életbe, vagyis az akaratba, s ebből a cselekvésbe viszik át, a legbenső, vagyis a harmadik mennyben vannak, éspedig az igaz ihletése folytán a jó felvételének aránya szerint. Azok ellenben, akik az isteni igazságokat nem egyenesen az akaratba, hanem az emlékezetbe, s innen az értelembe fogadják be, és ebből kifolyólag akarnak és cselekszenek, a középső, vagyis a második mennyben vannak. Azok végül, akik erkölcsösen élnek, és az isteniben hisznek, azonban taníttatásra nem annyira törekednek, a legalsó, vagyis az első mennyben vannak. Ebből kitűnik, hogy a mennyet a bensőnek állapota alkotja, és hogy a menny, vagyis az angyal mindenkinek a bensőjében, és nem azon kívül van. Minden tökéletesség csak befelé növekszik, kifelé pedig apad, mivel a benső az istenihez közelebb áll, és magában tisztább, a külső pedig az istenitől távolabb áll, és magában durvább. Az angyali tökéletesség az értelemben, a bölcsességben, a szeretetben és minden jóban, valamint az ebből származó boldogságban áll, nem pedig valamely ezek nélküli boldogságban. Mivel a különbség ilyen, ezért az egyik menny angyala nem mehet át a másik menny angyalához, s aki mégis valamely alacsonyabból egy magasabb mennybe felszáll, azt gyötrelemig menő szorongattatás fogja el, és nem láthatja az ottlevőket, még kevésbé beszélhet velük; aki pedig magasabból alacsonyabb mennybe száll, bölcsességétől megfosztódik, dadogva beszél, és kétségbeesik. Voltak néhányan az alsóbb mennyből valók, akik azt hitték, hogy magasabb mennyei boldogságba juthatnának, mihelyt csak abba a mennybe jönnek, ahol magasabb angyalok vannak. Megengedtetett hát nekik, hogy ilyenekhez bemehessenek. Mikor azonban ott voltak, bármennyire keresgéltek is, senkit sem láttak, noha nagy sokaság volt jelen. Olyan szívszorulásuk támadt, hogy alig tudták, élnek-e, vagy sem. Gyorsan visszamentek abba a mennybe, ahonnan valók voltak, s örvendeztek, hogy visszatérhettek övéik közé.
Hölgyeim és Uraim, a mennyben minden benső indíttatás az arcra ül és sugárzik, mert az ott az érzelem külső és jelképes kifejezője. A mennyben más arccal, mint az indulatnak megfelelővel bírni, lehetetlen. Innen van az, hogy ha valamely angyal bölcsességével kitűnik, a többiek arcán azonnal meglátja, hogy az illető milyen, mert ott bensőjét senki el nem palástolhatja, nem tettethet, semmiképpen nem hazudhatik, és sem ravaszság, sem színlelés senkit meg nem téveszthet. Némelykor megtörténik, hogy az angyalok társaságai közé képmutatók lopakodnak, akik bensőjük elrejtését megtanulták, s így magukat csalfán a világosság angyalaként tüntetik fel. Ilyenek azonban nem sokáig időzhetnek ott, mert mihamar benső félelem és gyötrődés fogja el őket, arcuk halálsápadttá válik, s eszméletüket elvesztik. Az élet ellentétessége következtében, mely rájuk hatott, változnak így el, ezért gyorsan a pokolra buknak le, ahol hasonlók vannak, és többé a felszállást meg sem kísérlik. Az angyaltársaságok nagyobbjai miriádokból, a kisebbek néhány ezerből, és a legkisebbek néhány száz angyalból állnak. Vannak olyanok is, akik házanként és családonként magányosan laknak. Ezek bár külön-külön élnek, mégis hasonló módon vannak elrendezve, mint a társaságokban élők, hogy tudniillik a bölcsebbjei középen, az egyszerűbbjei pedig a határokon. Ezek az isteni védelméhez közelebb vannak, és az angyalok között a legjobbak. Minden egyes társaság mennyet képez, mivel a szeretet és a hit jósága az, amely a mennyet alkotja. S ahogyan valamely társaság kisebb alakban a mennyet képezi, éppen úgy képezi azt egy angyal is a legkisebb alakban: mert a menny az angyalon nem kívül, hanem belül van. Ebből világosan kitetszik, mennyire téved, aki azt hiszi, hogy mennybe jutáshoz elegendő az angyalok közé emeltetés, és aki azt, hogy a menny közvetlen kegyelemből adatik. Holott, ha a menny valakiben nincs meg, akkor a kívüle eső mennyből semmi be nem folyhat, és ő azt fel nem veheti. Az ember a legkisebb alakú egyház, mint ahogy az angyal a legkisebb alakú menny. Az ember, akiben egyház van, éppen úgy, mint az angyal, mennyet képez. Mert az ember a menny számára teremtetett, hogy odajuthasson, és angyallá legyen.
Hölgyeim és Uraim, tudjuk meg mégis, hogy az angyalok emberi termetűek, vagyis emberek. Ezerszer is láttam, mert úgy beszéltem velük, mint az egyik ember a másikkal, és semmi egyebet rajtuk nem láttam, mint amit emberi termeten megkülönböztetni lehet. Néhányszor csodálkoztam azon, hogy ilyenek, és hogy ne mondhassák, hogy ez a képzelőtehetségnek tévedése, megengedtetett nekem őket olyan állapotban is látnom, amidőn én teljesen ébren, testem teljes érzetében és a világos természeti öntudat állapotában valék. Többször el is beszéltem nekik, hogy az emberek az angyalokat illetően mély tudatlanságban vannak, tudniillik azt hiszik, miszerint azok test nélküli, ködszerű lények, csupán gondolatok, s hogy nem látnak, mert szemük nincsen, nem hallanak, mert fülük nincsen, nem beszélnek, mert szájuk és nyelvük nincsen. Erre az angyalok azt felelték, hogy tudják, a világban sokan ebben a hitben vannak, de mindez téves és helytelen. Az angyalok termetükre nézve emberek. Arcuk, szemük, fülük, mellük, karuk, kezük és lábuk van. Egymást kölcsönösen láthatják, egymással beszélnek, egyszóval semmi sem hiányzik abból, ami az emberhez tartozik, azzal a különbséggel persze, hogy ők nem természeti testtel öltöztettek fel. Látni azonban őket az emberek testi szemével nem lehet, hanem csak lelki szemével, amely az emberben van. Hasonló csak hasonlót láthat, mert hasonlóból való. Az angyalok a szeretet tekintetében nem állandók, és ennélfogva a bölcsesség tekintetében sem, mert bölcsességük a szeretet. Egykor-máskor a buzgó szeretet állapotában vannak, hébe-korba pedig kevésbé forró szeretetben. Ha a szeretet legmagasabb fokán vannak, akkor saját életvilágosságukban és melegségükben, vagy tisztaságukban és kedvükben, ha azonban a legalacsonyabb fokán, akkor árnyékban és fagyban, vagy saját homályosságukban és kedvetlenségükben vannak. Ezek az állapotok egymás után következnek, mint a világosság és az árnyék, a melegség és a hidegség, vagy a reggel, a dél, az este és az éjjel. A reggel szeretetük derűs állapotával, a dél bölcsességük derűs állapotával, az este bölcsességük homályos állapotával, s az éjjel a szeretetlenség és a bölcsesség hiányának állapotával van kapcsolatban. A szeretet legmagasabb foka a dél; a bölcsesség homálya az este; az éjszaka a szeretet és a bölcsesség teljes hiányát jelenti. Az angyalok emberek, és egymás között élnek, ezért ruháik is vannak, és vannak lakásaik is. Ruhájuk belátásuknak felel meg, ezért a mennyben mindenki belátásának megfelelően ruházkodva jelenik meg, és mivel egyik a másikat belátásban felülmúlja, ezért az egyiknek szebb ruhája van, mint a másiknak. A legteljesebb belátással bíróknak tűzfényben tündöklő, némelyeknek világos fénytől ragyogó, a kisebb belátásúaknak fénylő fehér, vagy fény nélküli, s a még kisebb belátásúaknak színes ruháik vannak, a legbensőbb menny angyalai azonban ruhátlanok. Ami a lakásaikat illeti, a legfontosabb mindenek előtt, hogy vannak lakásaik. Beszéltem erről néhányszor az angyalokkal, és elmondtam, hogy az emberek mindezt nem hiszik, mert azt gondolják, hogy az angyalok csak illanó árnyak. Az angyalok azt felelték, hogy tudják, manapság a földön igen nagy tudatlanság uralkodik, mely elrejti, hogy az angyalok emberek, s mivel azok, lakásaik is vannak. Ezek a lakások teljesen olyanok, mint amit házaknak neveznek, csak szebbek. Vannak benne termek, szobák és hálószobák nagy számban, előudvarok és köröskörül kertek, virágligetek, mezők. Ahol együtt élnek, ott lakásaik egymást érintik, és együtt várost alkotnak, utakkal, utcákkal, terekkel. Az angyalok egymás közt éppen úgy beszélnek, mint az emberek a világban, éspedig különféle dolgokról, mint például házi ügyekről, a polgári állapotok tárgyairól, az erkölcsi élet dolgairól és a szellemi élethez tartozókról. Az angyali beszéd éppúgy szavakra osztott, mint az emberi, és éppen úgy hangsúlyozva ejtik ki és hangsúlyozva hallható, mert nekik szintén van szájuk, nyelvük és fülük. Szintén van légkörük, amelyben beszédük hangja tagozódik, egy szellemi légkör, mely hozzájuk idomul. Az összes mennyekben mindenki egy nyelven beszél. Mindnyájan megértik egymást. A bölcsebb angyalok az uralkodó érzelmet már egy mondatból is megismerik, mert figyelmüket különösen erre irányítják. Az angyali beszédnek ugyanakkor az emberivel semmi közössége nincs. Ez főként abból tetszik ki, hogy az angyalok számára az emberi nyelvhez tartozó akár egyetlen szónak a kiejtése is: lehetetlen. Megkísérelték ezt, de nem sikerült, mert ők mást kimondani nem tudnak, mint ami az érzelemmel teljességgel megegyezik. És ami az érzelemmel így megegyezik, az felfoghatatlanul szép beszéd. Volt egy keményszívű ember, akihez egyszer odafordult egy angyal. Szavaitól ez a keményszívű ember annyira megindult, hogy könnyei ömlöttek a végén, és azt mondotta, hogy nem állhatott ellen, mert az a beszélő szeretet vala, és azelőtt ő soha nem sírt. Aki a menny békességében nem volt, fel nem foghatja, mi a békesség, amiben az angyalok élnek. Hogy azt felfoghassa, olyképpen kell megalkotva lennie, hogy gondolkozása szerint felmagasztosulva, a testtől eltávolítva, lélekben kell lennie, és akkor az angyaloknál lehet. A menny békessége az isteni, mely az angyalokat üdvösséggel teljesen elárasztja, ezért az nekik másként határozott öntudatukba nem jut, mint a szív öröme által. Az ártatlanság és a békesség össze vannak kötve, mégpedig úgy, mint a jó és annak kelleme. Az ártatlanság olyan, mint a gyermek ártatlansága, a békesség pedig mint tavasszal a hajnalhasadás, amidőn, ha az éjszaka elmúlott, a földön minden új életre kel, és a harmattól, amely az égből száll alá, éltető levegő áramlik szét, és a tavaszi melegséggel a föld termékennyé válik, és az emberi lelket is öröm tölti el. A szellemi világban az angyalok hatalma olyan nagy, hogy ha ott valami van, ami az isteni rend ellen való és ellenállást fejt ki, akkor eltávolíttatása, csupán akaratuk és tekintetük erejétől lesújtva, megtörténik. Sziklatömegek középen mélyen széthasadnak, és az azokon található gonoszokat az így támadott mélység elnyeli. Velük szemben semmiféle tömeges gonosz semmit sem tehet, sem a bűvészkedésnek, sem a ravaszkodásnak, sem összecsődülésnek ereje nincsen ott. Ők mindent látnak, és egy pillanat alatt azokat lesújtják. Hatalmuk forrása az isteni igaz, amely az Úrból kiárad, és ez az igaz minden hatalmat magában foglal. Az angyalokban annyiban van meg ez a hatalom, amennyiben az isteni igaz felvevői. És annyiban felvevői az isteni igaznak, amennyiben az isteni jónak felvevői. Mert az igazságok hatalma a jóból ered, és a jó nélkül az igazságoknak hatalmuk nincsen.
*
A világ világossága a menny világosságával összehasonlítva alig látszik árnyéknál egyébnek. Fehéren tündököl, fénye, mint az elviselhetetlen láng.
Az angyalok feladata, hogy az Isten hallgatásának értelmét a világgal közöljék.
Hölgyeim és Uraim,
*
Gémes Péter kiállítását az angyali rend emlékében megnyitom. |