Antik alapok^*

Hölgyeim és Uraim,

minden istennek: 1 korsó méz.

A Labyrinthos úrnőjének: 1 korsó méz.

Amnisosban Eleuthiának 1 korsó méz, Poseidonnak 1 korsó méz. Deukios hónapban a diktéi Zeusnak 12 l olaj, a Daidaleionba 24 l olaj, Pa-dé-nek 12 l olaj, Amnisosba minden istennek 24 l olaj, Erinysnek 6 l olaj, a szelek papnőjének 8 l olaj… összesen 136 l olaj.

Wordewios hónapban áldozati asztal: nem szabad, az elbocsátóknak: nem szabad.

Amint látható, ennyi adományt fog a papoknak Ekhelawón adni: 480 l búza, 108 l bor, 1 bika, 10 sajt, 1 juhbőr, 10 1 méz. Ugyanígy a nép: 240 l búza, 72 l bor, 2 kos, 5 sajt, 4 l zsír, 1 juhbőr. A hadvezér pedig ennyit fog adni: 2 kos, 72 l liszt, 24 l bor.

A jóslatkérők ólomtáblácskáin Dodonában a következők állnak:

Hérakleidas jó szerencsét kér Zeustól és Dionétól, és megkérdezi az istent, lesz-e utóda mostani feleségétől, Aiglétől. Nikokrateia tudakolja, melyik istennek kell áldoznia, hogy helyzete jobbra forduljon, és meggyógyuljon betegségéből. Lysanias kérdezi Zeus Naiostól és Dionétól, hogy vajon tőle való-e az a gyerek, amellyel Annyla terhes. Kleutas kérdezi Zeustól és Dionétól, hogy hasznos és sikeres lesz-e a számára, ha juhokat tart. Végül: Agis kérdezi Zeus Naiost a takarók és a párnák felől, hogy elvesztette-e azokat, vagy valaki az idegenek közül ellopta.

Persephonénk, mondja az orphikus himnusz, ó nagy Zeus lánya, te jöjj ide, boldog. Vedd, egyedül-született istennő, áldozatunkat, Plutón sokrabecsült, kegyes, életadó felesége. Hisz Hádész kapuin, földünk üregén te uralkodsz. Tett-torló, szerelemfürtű szent sarja Zeusnak, Föld mélyén ki király vagy, s Eumeniseknek az anyja, Zeus-lány – mondani bűn, az anyád hogy nemze világra – Eubolost te szüléd, aki dörgő és sokformájú. Hórák társa, a fényt ki hozod, ragyogó alakú vagy, Ó szent, mindenen-úr lány, termésünkbe te sarjadsz, Jólragyogó, szarvat ki viselsz, emberfajon úrnő, Ó tavasz éke, örülsz zsendült füvek illatain most, Szent alakod mutatod rügyben, terményben a földön, Gyűjtő-termékeny, ha az ősszel nászba vitetsz majd, Élte-halála te vagy csak a gyötrött emberi fajnak.

A delphoi szentély homlokzatán ezek álltak:

Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan, Légy ura lelkednek, Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt, Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.

A földbe ásott átoktáblákon ez áll:

Negyednapos hideglelést küldök Aristiónra, hogy az alvilágba kerüljön. Megfogtam Mikiónt, és megkötöttem kezét és lábát, nyelvét és lelkét. Megkötöm Euryptolemost és Xenophónt, aki Euryptolemosszal tart, nyelvükkel, szavukkal, munkájukkal együtt, és amit csak gondolnak és tesznek, legyen sikertelen számukra. Kedves Föld, fogd meg erősen Euryptolemost és Xenophónt! Tedd őket lehetetlenné, sikertelenné és tüdőbajossá! Kedves Föld, segíts nekem, hogy megkössem őket, mert sérelmet szenvedtem tőlük! Megkötöm Dionysiost, a sisakkészítőt, és feleségét, Artemist, az aranyművest, házukat, műhelyüket, munkájukat és életüket, és Kallippost is! Megkötöm Theagenést, nyelvét és lelkét, és a beszédet, amelyet készít. Megkötöm Pyrrhias, a szakács kezét és lábát, nyelvét és lelkét, és a beszédet is, amelyet készít. Megkötöm Phereklés nyelvét és lelkét is, és a tanúságot, amelyet Theagenés érdekében tesz. Megkötöm Lamprias nyelvét és lelkét, és a beszédet is, amelyet készít, kezét, lábát, szemét és száját. Mindegyiküket megkötöm, eltörlöm, eltemetem, átszögezem. És bármilyen igényt nyújtanak is be ezek ellenem a törvényszék előtt, legyenek semmivé igényeik tettben és szóban. Legyen Artemisnek, Démétérnek, Korénak és az összes Démétérrel levő istennek ajánlva az, bárki legyen is, aki nem hozza vissza nekem köpenyemet, ruhámat és egyéb tárgyaimat, amelyeket elhagytam, miután már kértem őket. Kerüljön Démétér elé, és ha valaki másnál is van valami abból, ami az enyém, égesse a tűz, és vallja be bűnét. Engem igazságtalanság ért, Démétér úrnő!

A Püthia válasza ez volt Delphoiban:

Vége szakad majd éhségnek, meg a kórnak is egyszer,

hogyha a férfiak és nők önnön testük ajánlják

Minósznak, elutazva az isteni tenger által

jóvátenni a vétket. Irgalmas lesz az isten.

Máskor így felelt:

Ó balgák, mire vártok? Fussatok el peremére már a lakott földnek, odahagyva a házat, a várat! Mert meg nem marad itt éppen sem a fej, de a test sem, kéz meg az ifjúi láb se marad meg, a törzs sem, csak iszonyat örvénylik. Mindent rombol a tűzvész, fergeteges Árész száguld szír harci szekéren. Sok ragyogó bástyát szétront, köztük a tiédet, tűzzel emészteti templomait amaz égilakóknak, kik most ott állnak valahol talpig verítékben, orcájuk halovány. A magas házak tetejéről éjszínű vér csordul balsorsodnak jeleképpen. Menj ki a szentélyből, bajodat gyászolva szívedben!

Végül azt mondta Püthia Delphoiban:

Ó, boldog s szomorú! (Hisz mindkettőre születtél.) Kettős sorsú az életed: egyik a kettős-kétes napsugarak feketéje, a másik, mint az öröklét. Éled is, és halod ezt, a halálodban nem öregvőn. Mert mondd meg a császárnak, hogy a mesteri fal lezuhant már. Phoibosz háza enyészik és elpusztult a babérfa. Nincs csevegő forrása, dalos vizei elapadtak.

Az ellentétesre csiszolt illik össze, és az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés. Minden a viszály által jön létre.

Összeillő párok: egész és nem egész, egyező ellenkező, összehangzó, széthangzó, és mindenből egy, és egyből minden.

Az elől, ami soha le nem merül, hogy bújhatna el valaki? Halál mind, amennyit ébren látunk, és mind amennyit alva: álom. A halhatatlanok halandók, a halandók halhatatlanok, minthogy élik azoknak halálát, ezeknek életét pedig halják. Az út fel és le: ugyanaz.

Kancáim, melyek visznek, ameddig a vágyam elérhet, vittek, vezetve, midőn az istennő nagyhírű útjára elragadtak: a tengely a kerékagyban síp hangját adta izzásig hevülve, amikor Héliosz lányai, kik elhagyták az Éj házát, siettek, hogy menjenek a fénybe, kezükkel taszítván hátra fejükről a fátylat. Ott van az Éj és a Nappal ösvényeinek kapuja: szemöldökfa és kőküszöb fogja közre, s a kapuszárnyak tátongó nyílást tártak, megnyílván, midőn a sokércű tengelyeket a furatokban egymás után megfordították. Az istennő pedig nyájasan fogadott, jobbjával a jobbom megragadta, ekképpen szólt és így szólított meg: neked, ifjú, aki halhatatlan kísérők társaként érkezel, mindent meg kell tudnod, mind a jólkerekített igazság rendületlen szívét, mind a halandók vélekedéseit, melyekben nincs igaz bizonyosság. Nos, én elmondom, te meg fogadd be a szót, miután meghallottad, ezt az egész, valószínűnek tűnő berendezést elmondom neked. Minthogy minden fénynek és éjnek neveztetik, minden ugyanúgy tele van fénnyel és láthatatlan éjszakával, melyek egyenlőek, mivel nincs semmi, ami kettejük közül egyikben ne részesülne. Meg fogod ismerni az éter születését, és az éterben lévő összes jegyet, és a nap tiszta, világosan fénylő fáklyájának pusztító munkáit, és hogy ezek honnan erednek, meg fogod érteni a kerekszemű, körbejáró Hold munkáit és születését, meg fogod a kétoldalt körbevevő eget, és azt, hogy honnan keletkezett, s hogy hogyan kötötte gúzsba Ananké, hogy tartsa a csillagok határát. Ami kimondható és elgondolható, annak léteznie kell.

Végezzék el a szertartást a sphagiai szentélyben, hozzák el az adományokat, és rendeljék ki azokat, akik hordozzák: Potniának 1 aranyserleg, 1 asszony, Mnasának 1 aranycsésze, 1 asszony. Posidaeiának 1 aranycsésze, 1 asszony.

Végezzék el a szertartást Poseidon szentélyénél, tisztítsák meg a várost, hozzák el az adományokat, és rendeljék ki azokat, akik hordozzák: 1 aranyserleg, 2 asszony.

Végezzék el a szertartást Péleia, Iphimédeia és Diwia szentélyénél, hozzák el az adományokat, és rendeljék ki azokat, akik hordozzák: Péleiának 1 aranycsésze, 1 asszony. Iphimédeiának 1 aranycsésze, 1 asszony, Diwiának 1 aranycsésze, 1 asszony. Hermésznek 1 aranyserleg, 1 férfi.