Megálltatok a hegy lábánál*Hölgyeim és Uraim! Kérem, jöjjenek közelebb!
Néhány látogató az első sorból tesz egy-két bizonytalan lépést az előadó mikrofonja felé, a többiek azonban – a kiállítást rejtő pince lelakatolt ajtajánál összetorlódott tömeg – maradnak mozdulatlan.
Kérem, jöjjenek még közelebb!
A mozgolódás talán valamivel élénkebb az első sorokban, de a pincelejárat szabaddá tételére váró látogatók többsége egyszerűen csak kényelmetlennek érzi, hogy szólongatják, ők csupán le akarnak menni a pincébe, hogy megnézzék a kiállítást.
Mert sokkal, de sokkal közelebb kellene jönniük, mert hamarosan ismét hallaniuk kell, és hallani is fogják, hogy: közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok. Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tanítsalak meg benneteket a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket meg kell tartanotok a földön, ahová átkeltek majd. Kézen fog benneteket, hogy az ő tulajdon népe legyetek mindannyian. De reám megharagudott miattatok és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a jó földre, amelyet nektek ad örökségül. I.Ha engedelmesen meghallgatod, megtartod és teljesíted a parancsolatot, akkor áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka. Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel jártodban-keltedben. Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak ellened, de hét úton menekülnek előled. Áldást bocsát az Úr csűrjeidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet ad neked. Megnyitja gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt a földedre, és megáldja kezed minden munkáját. II.De ha nem hallgatsz rá, ha nem tartod meg és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, akkor átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. Átkozott lesz kosarad, és átkozott sütőteknőd. Átkozott lesz méhed gyümölcse, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Átkozott leszel jártodban-keltedben. Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz cselekedeteid miatt. Megver az Úr sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fog. Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. Eső helyett homokot és port ad földedre, s vereséggel sújt ellenségeid előtt. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Holttested az ég összes madarainak az eledele lesz, és nem lesz, aki elriassza őket. Megver az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral. Déli napfényben is tapogatózni fogsz. Nem leszel szerencsés utaidon, elnyomott és kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki. Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele. Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, fiaid és lányaid más népek hatalmába kerülnek, te meg csak nézed és epekedsz utánuk minden nap, de nem tehetsz semmit. Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. Sok magot viszel ki a mezőre, de nem takarítasz be semmit, szőlőskertet művelsz, de bort nem iszol. Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. Minden fádat megeszi a féreg. A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, de te egyre inkább hanyatlasz. Rád szállnak az átkok, mert nem hallgattál a szóra. Éhezve és szomjazva, mezítelenül és nélkülözve szolgálsz majd azoknak, akiket rád bocsát az Úr. Ostrom alá veszik városaidat, míg le nem omlanak a magas és erős kötelek, amelyekben bízol. És nem pihenhetsz meg még ott sem, ahová így űzni fog az Úr, mert rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked akkor. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel és nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Reggel azt mondod: bárcsak este volna! Este meg azt mondod: bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet attól, amit látnod kell. III.Aztán beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezen igéi, s akkor jóra fordítja sorsodat Isten. Megkönyörül rajtad, és újra összegyűjt, ha az ég széléig űzött is, még ott is összeszed, onnan is elhoz, és bevisz téged arra a földre, amelyet megígért. És te újra hallgatni fogsz a szóra, és teljesíted a rendelkezéseket és parancsolatokat. Bővelkedővé tesz az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra öröme telik majd abban, hogy véled jót tegyen. A parancsolat ugyanis nem megfoghatatlan a számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse nekünk, hogy teljesíthessük? Nem: nagyon közel van hozzád. IV.Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok veletek tovább együtt járni-kelni. Az Úr is megmondotta nekem: nem kelhetsz át a Jordánon. Felmegyek az Abarim hegységbe, a Nebó hegyére, amely Moáb földjén van Jerikóval szemben. Megnézem a földet a távolban, amit nektek adott az Úr, azután meghalok azon a hegyen, amelyre felvezetett. V.Ti pedig maradjatok itt, és tudjátok meg minden parancsaimat és szertartásaimat és ítéleteimet, melyeket örökségül adok. És ne mondjátok nekem, hogy az Úr megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. De most miért halljuk meg? – ne beszéljetek így. Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk, meghalunk! Mert van-e olyan ember, aki hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, mint mi, és életben maradt?! Ne mondjátok nekem, hogy: csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit az Úr minékünk üzen; ne mondjátok nekem, mert nem a mennyben van, és nem is a tengeren. Nem: nagyon közel van hozzátok.
Csak át kell lépni a küszöböt. Csak ki kell nyitni az ajtót.
Az előadó kivesz a zsebéből egy kulcsot, a pinceajtóhoz megy, s miközben azt mondogatja, hogy „hát akkor próbálkozzunk meg elsőre ezzel”, a kulcsot beledugja a zárba, és igyekszik azt benne elfordítani. Többszöri kísérlet után visszatér a mikrofonhoz.
Nem tudom kinyitni sajnos. Talán Önnek itt sikerül. Kérem, próbálja meg. Egy lakat az egész.
S a kulcsot egy látogató kezébe adja, az is megpróbálkozik a zárral, de neki sem sikerül. Az előadó széttárja a kezét, és bejelenti:
Az ajtó nem nyílik. Talán nagyon messze van. Felfoghatatlanul messze. |