Az aranyhalacska és a csuka
volt egy csöpp aranyhalacska, |
olyan kicsi, mint az ujjam, |
volt hát egy aranyhalacska, |
sétált le és föl a vízben, |
|
Úszott a nagy uszonyával, |
fröcskölte a vizet fennen, |
olyan gyorsan ment a vízben, |
mint a villamos a parton, |
vagy annál is sebesebben. |
Meglátta a csöpp aranyhal |
s ráköszönt, de gyönge hangon: |
|
mérgesen csak azt mondta: |
csak úgy kunkorodott volna |
|
és az aranyhalacska után úszik nyomba. |
Menekül ám a csöpp aranyhal, |
nem mer szembeszállni olyan nagy hallal, |
|
egy söprűvel, de naggyal. |
– Jaj, jaj – mondja az aranyhalacska –, |
Köszöntem neki, de hiába, |
|
kiált az aranyhalacska apja. |
– Még hogy megver a csuka? – |
hogy azóta az aranyhal fiát, |
azt a csöpp aranyhalacskát, |
olyan kicsit, mint az ujjam, |
|
|
|