Ficánka játszik
Ficánka fekete kicsi macska, |
Mindig örül, ha játszhat. |
Pofonra áll az a puha mancsa, |
s nem nyávog ő, csak nyivorászgat. |
|
Szemüveg kéne: rövidet lát, |
no meg egy csöppet kancsal. |
Az ágy szemében fura hegyhát, |
megmássza hát ez a cica-angyal. |
|
Egeret, majmot odaképzel, |
van ott bölény, hold, csuda vekker, |
szekrény és tolldísz s teli mézzel |
kanál is – nyalja vagy ezerszer. |
|
Hogyha betéved a szobába, |
fejtetőn zsizseg ott minden. |
Mondják neked még: „Te Ficánka! |
Hordd el az irhád innen!” |
|
Ficánka fekete kicsi macska, |
Cirókál négy csöpp puha mancsa, |
s dorombol és nem nyivorászik. |
|
|
Álom*
Elaludt egy fűszál hegyén |
szemükön rét csöndje legel, |
|
Kiflit rág az egyik szegény, |
|
|
Emlékezés Hadurunk korára*
duda szól, síp, csimpolya! |
Pongrác, Szervác, Bonifác, |
aprószentek, fagyosszentek, |
Vízkeresztig tart a tánc. |
jár sarkantyús csürdöngölőt |
nem szipákol, csak szipál, |
|
A nyár gyerekei*
Kölyök felhőcske szendereg, |
vizen, szikrázó szőnyegen, |
nyargal egy csepp törökkakas. |
|
szélére szomjas fecske ül, |
barázdában két nyúl kotyog |
oroszul, németül, csehül. |
|
Sárkány a szérűn, morrogó, |
torka gyöngy rozsszemet fuvall, |
kaviccsal, halpattantyúval. |
|
A rét zöld lábakon szalad, |
|
pálcalábain fut s nyerít, |
a völgyben ember bandukol, |
kék por kottázza lépteit. |
|
|
Szeptember*
Gyászol három hangyaboly, |
kék ködnek nézik az eget, |
sírnak-rínak s kis öklükkel |
|
Tél közeledtén*
Kattannak ajtón, ablakon a zárak, |
lecsupált fák dérgyöngy-komiszban állnak, |
vakvarjú károg, fecske bujdosik, |
ekék, boronák állnak tavaszig. |
|
Boglya didereg kinn a földeken, |
egy szénaszállal a csűrnek üzen, |
tornyot rajzol a trágyadomb kék gőze, |
zsiráfnyakú papot a levegőbe. |
|
A sövénynek a szél a telet mondja, |
mikor az ég fehér vasát kivonja, |
hódunnát Szent Józseffel lerugat, |
vörös fülekkel hajtjuk a nyulat. |
|
|
Téli rege*
A kútkávádra nagyorrú király |
havat legelni három csóka száll, |
dérgyöngyös moha retteg a hidegben, |
jégen kősárkány lila körme reccsen. |
|
Beatrix csizmás csöpp ükunokája |
zsebben korcsolyakulcsát keresi, |
szamár megy arra és körülcsudálja, |
szólna, de szája szénával teli. |
|
Kezére cinkét, mert maga is cinke, |
lábához ültet Szent Ferenc nyulat, |
holdverte falon hal császkál keringve, |
zöld kutya nyávog, kék macska ugat. |
|
Holnapra hó jön, frissen zuzogó, |
ötforintos pelyhekkel jön a hó, |
kisujj rajzolja hóba a nevem, |
de ördögöké lesz a szerelem. |
|
|
Ágborisrét*
Háromszék, Csík fölött, szivárvány havasáról |
egy álmos rét repül: gyöngytollú zöld madár, |
fák ködkucsmái közt szárnyával telleget, |
karéjosan bukik s az Olt mellé leszáll. |
|
Ha rétnek születik az ember lánya, rét lesz, |
Ágborisrét marad világvégezetig, |
eső, szél sorsosa, gólyahír, kikerics |
édes szülője, ki virágot vétkezik. |
|
|
Rajz a nap-köszörűsről*
biciglit nyaggat: kettős kereket, |
a köszörűs zöldmanó-fején, |
csillagszalmából sombrero, |
Bámészoltat is sok gyereket, |
hajtván a nap-hold kereket. |
|
latolgat: ez még jó lehet, |
huszonhárom és 1/2 telet. |
|
Pöttyög a füvekre puszit, |
minek kért húsvétra nyuszit? |
|
Csücsülhet gyihos panyigán, |
szentgyörgytőlszentmihálynaptyáigmehet, |
|
flintája tizenegy csöves: |
nem csöndül semmi vers énrám, |
bár hulljon mint a köles; |
mert egy miccre lesz alpeöres. |
|
|
Zeppelinező vándorok*
Tündöklő égen Zeppelin úszkál, |
fenn csücsül három vándor: |
Lógófül Kutya, Ficánkos Potyka, |
s egy Iszosgigáju Kántor. |
Lógófül mancsa közt csörögefánk, |
ki-be jár rózsaszín nyelve, |
Ficánkos orránál zöld tégla lófrál, |
hahaj! már el is van nyelve! |
Ha én egy jégfelhőt torkomba öntök, |
nagy kedvem kikerekedik!” |
Úszkál a Zeppelin, égi hajó, |
Lógófül Kutya, Ficánkos Potyka, |
|
Eltüntek az égen*
Láttam egy nyáron Mecséren |
|
megmosdottak mind a lányok, |
|
Legszebb lány volt a menyasszony, |
|
tiszta fehér inget húzott, |
|
nagy port vertek föl Mecséren, |
|
|
Óda a kukoricához*
Ég áldjon, kukoricatábla, |
|
tíz év, húsz, baktatsz velem, |
|
zöld selyme volt citeránk, |
nincs olyan húsvéti fánk. |
|
Ha szóltál: „Íme, vagyok!” – |
aztán zizegve fosztattál. |
|
Tüzet gyújtottunk nagyot, |
lángja testedbe harapott, |
még füstöltél, de ettünk. |
|
Jézus te, sóval itattunk, |
egy szemig fölkanalaztunk. |
|
Vasmozsár méhében törtünk, |
|
Rostán fehérre pattogattunk, |
cérnára fűztünk gyöngynek, |
|
nekünk lélegzel, testvér, |
|
zölded csapdosson szívünkre. |
|
|
Mese Csirió mókuskáról
s gondolta: virágot szed neki, |
|
s látja, hogy körben a réten |
|
követi őt a tücskös rétre. |
csak a farka bojtja látszik, |
|
s csöpp hangján énekelget. |
hogy zsákmányát egy szuszra |
|
– Menekülj gyorsan, Csirió! |
|
mert nem jut neki semmi jó. |
– Megállj, te Csirió mókus! |
Csak egyszer onnét legyere! |
|
– Micsoda? Miket beszélsz? |
Az édes Csiriót fenyegeted? |
Kapsz most három nagy pofont, |
|
Ravaszdi nyüszít-nyivákol, |
nem bújhat a szorításból. |
|
|
Az aranyhalacska és a csuka
volt egy csöpp aranyhalacska, |
olyan kicsi, mint az ujjam, |
volt hát egy aranyhalacska, |
sétált le és föl a vízben, |
|
Úszott a nagy uszonyával, |
fröcskölte a vizet fennen, |
olyan gyorsan ment a vízben, |
mint a villamos a parton, |
vagy annál is sebesebben. |
Meglátta a csöpp aranyhal |
s ráköszönt, de gyönge hangon: |
|
mérgesen csak azt mondta: |
csak úgy kunkorodott volna |
|
és az aranyhalacska után úszik nyomba. |
Menekül ám a csöpp aranyhal, |
nem mer szembeszállni olyan nagy hallal, |
|
egy söprűvel, de naggyal. |
– Jaj, jaj – mondja az aranyhalacska –, |
Köszöntem neki, de hiába, |
|
kiált az aranyhalacska apja. |
– Még hogy megver a csuka? – |
hogy azóta az aranyhal fiát, |
azt a csöpp aranyhalacskát, |
olyan kicsit, mint az ujjam, |
|
|
Mörrenmorcogi Micó meséje
megszomjazott, de nagyon! |
|
sőt, hamar abba kell hagyja |
|
s ahány kutya, annyiféle, |
hát nem megy a játék babra, |
hanem vérre, macskavérre! |
Kuvasz, pincsi, foxi, vizsla |
Szépen összegyűltünk heten, |
|
de még azt megengedjétek, |
|
s kutyák között széjjelcsap… |
vagdalkozik jobbra-balra. |
szörnyű nagy sivalkodással, |
s néz utánuk víg vihánccal, |
|
|
Csepükóc Tiriri
„Tiriri, eressz közéjük!” |
|
Van még egy szürke Csacsi
|
s egy csengős kis Barika.
|
|
kismalac szól a kakashoz: |
|
„Hallod-e, kakas barátom, |
|
„Iááá!” – nem jó hallani. |
|
most kezdtek csak játszani! |
|
|
A kártyázó egerek
volt egy öreg ház padlásán |
|
Igen szellős volt a padlás, |
s huzatos padláson nem jó, |
szemét nem hunyta le éjjel, |
sétált a padláson széjjel, |
sétált hosszába-keresztbe, |
|
s így szóltak két kisegerek: |
|
Végül ím kártyára leltek – |
No ezen egy jót nevettek, |
olyan szép volt az a kártya; |
|
„Zurrogi szomszéd, vivát! |
|
mert igazat szóltál, szomszéd, |
jobban megy az idő játszva!” |
|
zörgő diót kap a nyertes. |
|
Lecsap Zürrögi egy lapot: |
„Jó, csak bele ne szakadj!” |
|
Zürrögi kártyája csattan: |
„Adok én, egy lapra többet!” |
|
Mert elnyerte Zurrogitól, |
elnyerte Zürrögi szomszéd, |
|
nem adott vissza egy szemet, |
|
veszekszenek nappal-éjjel, |
sétálván bosszúsan széjjel, |
|
|
Kerek esztendő
Fázós bokájú cinke száll, |
s ha hull a hó, sírón csicseg, |
Fagy csöndül, mint a citera, |
vagy messze elhajítva kucsmánk, |
naplángos Afrikában futnánk! |
|
hetykén a búbjára csapta. |
Szól a szánkó: „Csöpp gyermekem! |
Ne villámolj vadul velem! |
Minek ez az ide-oda rántás?” |
|
a jégcsillámos tó felett, |
hajtván hideg hófelleget. |
Aztán gyöngyözve harsan ének, |
búcsúzót zendítve a télnek. |
|
Zöld ruhás kislány Március – |
Ne állj meg, kislány, futva fuss! |
Aranykaput nyiss, édesem! |
Füttyöt fuvints a réteken! |
nem is kalap, mert az a Nap. |
Táncold körül hát hujjogatván, |
szökkenj magasba, gyere, kislány! |
|
Mindig felhőből bújsz elő! |
Te is felhő vagy, csupa víz: |
ázik rigó, fürj, fecske, csíz, |
a rét s réten a kiscsikó – |
Szeszélyedben nincs semmi jó. |
Fejünkre zuhogsz záporozva, |
aj, Április, tavasz bolondja! |
|
Ha Május betoppan, a zöld: |
csupádon-csupa fütty a föld. |
Dolgára indul nagy sereg, |
a munka, mint az üst, pezseg. |
orrunk virágszaggal teli. |
fölszippantanánk a világot! |
|
Csiperke csámpás kicsi mackó, |
Bocsok között is csuda-apró, |
Vadászni indult lopakodva, |
Kiált Csiperke: „Haja-hoppla! |
Elszállt! Ez aztán szégyen!” |
|
sok gyerek várja őt pedig, |
fürgén szabadba hát, nosza! |
Ahány gyerek, mind napra fut, |
játékra csábít minden út, |
|
Két csöpp fának magyaráz. |
|
az alma gyerekkézbe száll, |
gyerekfog jót beleharap – |
Herseg az alma, íze édes, |
nemcsak az eszi, aki éhes. |
|
Augusztus egy igen merész |
boglyos szakálla napsugár. |
Két karja kaszálva suhint, |
nagy szája tűzcsóvát fuvint, |
hogy forrván fölforr a tavacska, |
úsztában megsül a halacska. |
|
A körte már Szeptemberé – |
maradna még, de nem lehet. |
Sziszegő csöpp szél születik, |
eső jön, s nyakunkba esik, |
harcol a Nap még, de nem győzi, |
|
hoppsza, egyre! hoppsza, kettőre! |
|
bukdácsol kinn a földeken, |
nem töpreng a tavalyi hón, |
mert már az újat érzi bőre – |
Köszöntget a gazégetőkre. |
|
November madarat ijeszt – |
Ha egy felé száll, félni kezd, |
mert kitárt karján rongy lobog. |
Csak a kisfecskék boldogok, |
hogy délre mentek, messzire, |
Gólya, seregély s más is elment, |
hadd lássanak egy kicsit tengert. |
|
December – fagy nem töri meg! |
Ha hull a hó, vígan repes: |
„Hóembert gyúrni érdemes!” |
Répa az orra, szeme szén, |
Piros fazék, csáléra álló, |
hát kedve mindig csicsonkázó. |
|
Munkát vállalt, jó sokat: |
mert igen sok gyerek várja. |
|
|
|