Vackor medvést játszik

Hej, Balaton,
Balaton,
de boldog volt a sok gyerek
meg az apró,
piszén pisze kölyökmackó
a te csudás partodon!
Nem volt gondjuk semmi másra,
csak játszásra:
fogócskára,
bújócskára,
hintázásra,
labdázásra,
homokozásra,
úszásra
és a csöpp piszén piszének
az örökös brummogásra:
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!
Aztán újra:
– Hóha, hó!
Most meg úszni
vóna jó!
S századszor is:
– Hóha, hó!
Most meg enni
vóna jó!
Teltek is a napok szépen
ott a kék Balaton partján,
azon a csudás vidéken,
ahol az ég lenn a vízben
tükröződik,
és a tó a fénylő napban
fodrozódik,
s a víz fölött fehérellik
sok vitorla,
és a szél a vitorlákat
fújja,
fújja;
és a túlsó parton nagy-nagy
hegyek állnak,
akik csöndben,
mozdulatlan
a Balatonra vigyáznak.
És egész nap nem fáradt el
az az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó:
fogócskázott,
bújócskázott,
homokozott,
fára mászott,
s úszott nagyokat a vízben
naponta vagy három ízben.
Egyszer is játszott a parton
kora reggel,
térdelt a finom homokban
Vackor a többi gyerekkel,
úgy játszottak, hogy nem adtak
egy pissz hangot,
és homokból építettek
egy rémséges
és mélységes
mély barlangot.
El is készült egykettőre
az a barlang,
szól akkor Domokos Matyi,
és nincs a szavában sallang:
– Vackor, kérlek,
játsszunk medvést!
Légy te medve!
Neked úgyis semmiség ez,
nem kell beleszoknod ebbe!
Felel neki
a csöpp pisze:
– Én nem bánom!
Leszek medve,
brumma, brumma,
megpróbálom!
Bár én nem vagyok még medve,
csak kismackó,
bocs, azazhát kölyökmedve,
az még nem igazi medve,
aki, mint én,
ilyen apró!
És egész nap nem játszottak
semmi másat,
csak medvésdit, azaz mackóst:
riogatta a barlangból
az a piszén pisze Vackor,
mint egy valóságos medve,
a sok ijedező társat:
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Nagy medvének
lenni jó!
Brumma, brumma,
hóha, hó!
Még nagyobb medvének lenni,
annak lenni
vóna jó!
Brummogatott hát az apró
kölyökmedve,
brummogatott a barlangban,
nem volt semmi hiba abban,
a többi meg körbefogta,
barlangját körültáncolta
hujjogatva,
énekelve:
„Bújj, bújj, medve,
gyere ki a gyepre,
ha kijöttél,
légy csendesen,
hogy a vadász
meg ne lessen,
bújj, bújj, medve,
gyere ki a gyepre!”
És egész nap nem volt gondjuk
semmi másra,
csak játszásra:
medvésdire,
bújócskára.
Egyedül Vas Pista unta
a medvésdit,
azt mormolgatta magában:
„A kiskésit!”
Nem akart a többiekkel
hancúrozni,
s ment a nádba egy tarajos
gőtét fogni!
Mire leszállt a vidékre,
le az este,
elfáradt a futkosásban,
medvésdiben,
bújócskában
a sok gyerek és a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmedve.
És álmában akkor
nagy medve volt Vackor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]