Vackor fürdik a Balatonban

Másnap korán,
reggel hatkor
föltérdel az ágyán Vackor,
nyújtózkodik,
nagyot ásít,
bömböl hozzá
óriásit,
bömböl Vackor akkorát,
hogy azzal a bömböléssel
fölébreszti mély álmából,
föl az egész óvodát:
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Most fürödni
vóna jó!
– Várj egy kicsit,
te csöpp boglyos!
Lehetsz még az úszkálásban
főkolompos!
Előbb együnk!
Aztán ahányan csak vagyunk,
úszni megyünk!
És valóban,
úgy is tettek.
Megmosdottak mind a csapon,
aztán ettek
Aztán szépen,
kettes sorba,
egymást szépen kézen fogva
fürödni a Balatonra
az óvó nénit követve
mind lementek:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
végezetül az a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Héjjha,
hujjuj,
micsoda!
Az volt ám csak
a csoda!
Olyan nagy vizet nem látott
soha még az óvoda!
Nem látták a túlsó partját,
se a szélét,
se a hosszát,
rázta is igen az apró,
piszén pisze kölyökmackó
azt a híres,
azt a neves,
nevezetes
nagy bozontját:
– Jó társaim,
hát mondjátok:
ez mind a Balaton volna,
amit látok?
Mondják neki:
– Az hát, Vackor!
Kérdi tovább hüledezve
a csöpp medve:
– Hogyan fürödjek hát akkor?
Nem vesznék el a nagy vízben,
ha úszkálnék?
Meghalljátok, ha a vízből
kiabálnék?
Neveti az óvó néni:
– Ne félj, Vackor!
Mindnyájan a vízbe megyünk,
de ha félnél,
gyere velünk!
Add ide a mancsod akkor!
És csakugyan:
úgy is tettek.
Mind a Balatonba mentek,
szépen
sorra
besétáltak,
és abban a nagy-nagy vízben
az az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
és a többi gyerekek mind
jót úszkáltak.
És rikogva akkor
vígan úszkált Vackor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]