Fölkerekedik az óvoda

Hát eljött egy csuda reggel.
Szárnyra kelt íme az ékes,
ékességes,
kacsalábon forgó,
fényes
óvoda a sok gyerekkel:
vitte őket,
vitte messze,
vitte a Balaton mellé,
vitte egy dübörgő vonat
(nem látott még Vackor olyat!),
vitte hát a sok óvodást
zakatolva,
füttyögetve.
Hát alighogy útra keltek,
egykettőre megérkeztek,
pedig a Balaton messze.
Egyszer csak megállt a mozdony
a csudás Balaton-parton
sisteregve.
Héjjha,
hajjha,
micsoda!
Nézte azt a tenger vizet
(nem látott még Vackor ilyet!),
nézte ám a zsizsgő-bozsgó
balatonos óvoda.
A vonatról
mind leszálltak,
és a fák között a parton
íme egy házat találtak,
az lesz a szállásuk nyáron.
Szépen
sorra
mind bementek,
a házban letelepedtek,
s azt gondolta az a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó:
„Nincsen szebb hely a világon.”
Lát a parton
egy nagy erdőt,
brummogat is
messze zengőt:
– Brumma, brumma,
brumma, hó!
Fára mászni
vóna jó!
És szalad már!
Föl a fára!
Mászik, mászik,
s már a lomb közt
barnállik ímé a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos
és loboncos nagy bundája.
Fentről brummog:
– Hóha, hó!
Most leszállni
vóna jó!
– Szállj le onnét,
hallod-e! –
szól az óvó néni lentről.
– Szállj csak, Vackor, lefele!
– Hogyan szálljak? –
sóhajt Vackor. –
Az vóna jó,
hogyha tunnám!
Ebben a nagy magasságban
akkor magam nem is unnám,
nem én akkor!
S még a fán
dunnyogott volna,
hanem épp viszketni kezdett
az a piszén pisze orra,
s hogy az orrát
megvakarja,
elengedte a fa ágát,
el a mancsa.
Zsupsz! esett is alá gyorsan,
lepottyant nagy nyekkenéssel,
de talpra is szökött nyomban:
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Most meg úszni
vóna jó!
Szól Domokos Matyi akkor:
– Ne úszkálj most,
kicsi Vackor!
Nem elég, hogy
fára másztál?
Onnét is lepotyorásztál!
Gyere most, te pisze, enni,
a kanalad megkeresni,
ebéd után kicsit játszunk,
a fák között bújócskázunk,
aztán pedig éjszakára
lefekszünk a puha ágyba,
aztán holnap reggel
fölkelünk, és nagyot fürdünk
ebben a nagy Balatonban
majd a többi kisgyerekkel!
Kicsit még dunnyogott Vackor:
– Én nem bánom!
De már keltsetek föl hatkor!
Mert én ezt a barna bundám
visszatartani a víztől
nem is tunnám!
És álmodott akkor
a fürdésről Vackor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]