Doktor Schindler Frigyes és Vackor beszélgetése

Egy szép napon,
kora reggel
megállt az a híres
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó
a nagy terem közepében
boglyos és bozontos fejjel,
és kiáltott bömböm mélyen,
állva a gyerekek gyűrűjében:
– Brumma,
brumma,
brumma,
brumma!
Mind csak énrám nézzetek!
Senki úgy nem bukfencezik,
ahogy én bukfencezek!
Éppen bukfencezett Vackor,
mikor belépett a doktor.
Így szólt doktor Schindler Frigyes:
– Hát ez meg itt micsoda?
Felelt Vackor:
– Engem néznek.
Mert most tanul bukfencezni
ez az egész óvoda.
– Jól van, Vackor! –
feleli a derék doktor. –
Majd engem is megtaníthatsz,
de figyelj rám egy kicsit.
Most veletek
doktort játszok,
most mindenkit
megvizsgálok,
és akinek panasza van,
írok neki a receptre,
írok annak valamit.
S hát úgy is lett,
ahogy mondta!
Nagy táskáját
kinyitotta.
Hopp! Elő a műszerekkel,
s az asztalra rakja sorra.
Tapsol hármat,
és kezdődik a vizsgálat.
Kérdi Katona Annától:
– Ugye, nem félsz a kutyáktól? –
Felszólítja Varga Bencét,
nyújtsa ki szépen a nyelvét.
Pór Jutkát sóhajtoztatja,
de a két Fazekas testvért
csak egy percig abajgatja,
Domokos Matyival játszik.
Leül melléje a földre,
és futtatja körös-körbe
Matyival a kisvasutat,
és hogy ért hozzá,
az látszik!
Bekeni Vas Pista torkát,
Pengő Gyöngyit hőmérőzi,
Fodor Dávid? – Kis vasgyúró!
Góliátot is legyőzi! –
Kováts Vicuhoz alig szól,
rögtön a mosdóba iszkol.
Végül int a doktor:
– Nos hát!
Mostan még megtapogatom
ama boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
hajdanában betört orrát!
Ej, azt látom:
semmi baj már!
Csak mintha egy icipicit
piszébb volnál!
Kérdi Vackor:
– Amért ilyen pisze vagyok,
ilyen piszén pisze orral
lehetek nagy mackó akkor?
– Mért ne lehetnél,
te boglyos?
Hanem mondd csak,
hogyha megnősz,
mi leszel, te csöpp bozontos?
Felel Vackor mosolyogva:
– Hogyha nagy mackó leszek?
Majd ha egész nagyra nőlök,
erdőn-mezőn nem időzök,
mert én iskolás leszek!
S képzeletben akkor
iskolás volt Vackor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]