Közel 200 vers, kilenc fiatal költő közös válogatásának eredménye. Az itt szereplő fiatalok (nemrég még kivétel nélkül egyetemisták) az Eötvös Klubban választódtak egy közösséggé, fejlődési szakaszaikat egymás közt szinte az első próbálkozásoktól kezdve figyelemmel tudták kísérni, s ez a figyelem, mivel jól ismerik egymást, jelen antológia összeállításakor kilencszeres lektori szűrést eredményezett. Így a közösen elhatározott és közösen összeállított kötet mindegyiküktől a legpontosabb portrét hozza, egyenként és együttesen jelen pillanatban itt tartanak.
A kilenc költő (az összeállítás sorrendjében): Győri László, Molnár Imre, Mezey Katalin, Kiss Benedek, Oláh János, Konczek József, Kovács István, Rózsa Endre, Utassy József. Legtöbbjük már többször publikált a fő-folyóiratokban vagy az Élet és Irodalomban, mindegyik „kötetre érett költő”, de az utóbbi években s főleg a közeljövőben, a két irodalmi kiadó, a Magvető és a Szépirodalmi, csak mutatóba vállalkozik induló költő kötetbeli kiadására, s akkor is vitatható érdem szerint. Pl. ez évben a Szépirodalminál Sumonyi Zoltán és Szerb György kötete jelent csak meg a fiatalok közül; nem tudom, hogy az Elérhetetlen föld költői közül melyikük jelentkezett kéziratával a Szépirodalminál, de bizonyos, hogy a kilencből Győri, Utassy, Kiss Benedek, Molnár Imre vagy Konczek sokkal kiforrottabb tehetség a megjelenteknél, de a többiek, az ideválogatott húsz vers alapján, legalább annyit mutatnak. Sajnos, a folyóiratoknál is alig jobb csak a helyzet, nem ritka jelenség, hogy elfogadott versük megjelenésével egy-két évig várniuk kell a fiatal költőknek, a megjelenés pedig fontos hajtóerő, fejlődésre és alkotókedvre egyaránt. Tudomásom szerint 1968-tól nagyobb szerepe lesz a saját költségen való
kötetkiadásnak, s ebben az esetben, ha már sajnálatos módon nem talál ez a kilenc fiatal kiadót, mindenképpen jogosnak érzem igényüket: az antológiaszerű kiadást. Nem tudom felmérni persze a kiadás anyagi feltételeit s az itt szereplők lehetőségeit, azonban ez nem is tartozik ide. Ami elsőrendűen fontos: megjelentethető-e így az Elérhetetlen föld? Véleményem szerint: igen.
A Tűztánc megjelenése volt a zsilipnyitás pillanata, a mai 30-40 évesek átütő országos sikere fordította a fiatalokat a költészet felé, szélesebb versolvasó rétegek s alkotni indulók szempontjából egyaránt. A társadalmi kérdések kifejezése pl. az itt társulókat ugyanúgy izgatja, mint a Tűztánc-osokat; még ha általában más hangszerelésben is, azonos igénnyel. Érdekes, hogy ezeknél a fiataloknál mennyire nincs többé szerepe az üresen szép szónak, Győri például sokszor a költészet kárára tud egyszerte fontosat és mégis költőit mondani a klasszikus klisék elhagyásával. Ő fejezi ki legpontosabban a mind a kilencükre érvényes ars poeticát:
Nem a hagyományok felrúgása ez, természetesen, mert József Attila vagy Kassák, de főleg Nagy László hatása – elsősorban nem is a stílusjegyekre gondolok – annyira szemmel látható, hogy bármiféle avantgárd erőltetett újakarás(á)ról szó sincs köztük. De tudatosságuk egyenként és egymás verseire is visszacsengve, ez a legelső szembetűnő motívum. Fontosat mondani, mert szépen már sokan mondták, amit költők mondhattak. Az Elérhetetlen föld megjelenését fontosnak tartom. Költői lényegesen többek az ígéretnél; csak az a sajnálatos, hogy saját zsebükre megy ez a kiadás, de ha másképp nem lehet, ezt a formát feltétlenül biztosítani kellene: nemcsak a szóban forgó kilenc költő érdeke ez, hanem azoké a versolvasó fiataloké is, akiket különösen érdekel, hogy a korban azonosak, a legfiatalabbak mit mondanak ki róluk, problémáikról és eszményeikről.
Budapest, 1967. november 11.