Egy fenyőfára

fiatalon karácsonyfásan állt a csillagok s önnön illatának áhítatában férfikorába érve áldón strázsált mint a Megváltó szobra a Corcovádón zord telek hosszú Golgotája lankasztotta öregedőben ágait pietába ledöndült és fekszik a tiszta forgácsok gyolcsán lecsupaszítva 1991