Kőkoporsó

a világnak olyan

szögeletin élünk

ahol csak holtunkban

adják ki a bérünk

a mi ünnepeink

feketével írvák

támaszaink mohos

sírkövek és fejfák

és egy kőkoporsó

magasra emelve

mintha a szellemek

ravatala lenne

fölötte Szenczi-gond

Apáczai-bánat

s protestáló hitünk

mit reánk testáltak

hogy akadna mindig

kikben meglakolnak

meggátolói a

közönséges jónak

kiknek ujjbögyében

s elméjében loppal

jegyesül a jelen

jövő századokkal

s akik életükkel

föl-fölmosolyozzák

meggyötört arcodat

édes Erdélyország

1991