Nyárelő

Kékell a Küküllő, talán a nevét is kékellő színéről kapta ez a szép víz. Kikeleti kék ég, nyárelői árnyak összeszoktak szépen, és nevévé váltak. Vagy az örök fűzfák lombja közt üdülő legelső rigónak füttye a Küküllő. Kékellő Küküllő, kökényszemű tündér. Szívemhez, nyelvemhez hozzáédesültél. Járhatok akárhol, minden folyóparton a te nyárelői susogásod hallom.