Októberi lakoma

Sárgul, ritkuló lombú fák, üresen ásító fészkek. A fák alatt egy kis legény vidáman fütyörészget. Almát tallózgat, lomb között lapító almát, körtét. (Kár, hogy a dióágakat a verők összetörték.) Megrakja zsebét, kebelét, s kiül az őszi napra. Mellette dióval tele üldögél a kalapja. Követ keres, két jó követ, föl sem kell állni érte. Körülötte már ott csücsül utcája kicsi népe. Elkezdődik a lakoma. A szomszédban lekvárt főznek. Süt a nap, finom szilvaíz illata van az ősznek.