Hajt a csordás

Hajt a csordás, szól a kürtje:
„Hijja, hijja, hí te, gyű te!”
Bőgő borjak, álmos csikók,
matróz-léptű bivalytinók,
ághegyre néző kecskenyáj
egymás mellett, egymás után…
És a csordás egyre fújja:
„Hí te, gyű te, hijja, hijja!”
Ostor csattog, a csapója
belelóg a vastag porba;
ide szisszen, oda ér el,
versenyt csíp a hegyes széllel.
Hajt a csordás, szól a kürtje:
„Hijja, hijja, hí te, gyű te!”
Kél a nap is nagykésőre.
Mire fölhág a tetőre,
ott a csorda – s a bivalyok
szarvukra veszik a napot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]