Napszállatja, napnyugta

Napszállatja, napnyugta: vörös az ég alja; poros a nap kalapja, karimája kajla. Egyedül a dombtetőn, sírdogál egy nyírfa, leveleit reszketőn magához szorítja. Szél lesz holnap, hideg szél: szomorú az erdő; bánatában megvénül mire a hold feljő.