Űrsorompó

 

 

 

 

Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok
sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat
megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet
előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak
 

1985

 

 

 

El kellene

nemcsak az írásjeleket
és a még mindig osztálykülönbséget
fitogtató nagybetűket el kellene
hagyni minden fölöslegest
meztelenre kellene vetkőz-
tetni a szavakat akár
a deportáltakat
 

1980

 

 

 

Elmondhatom

elmondhatom én az emberiségnek
ahhoz a szűk nem tudom hányadához
tartozom akik igazán fajra felekezetre
sőt nemzetiségre való tekintet nélkül
a legfelső emeleten élnek laknak
nem kopog-topog-csoszog senki
sem a fejünk fölött csak az esők
dobolnak a tetőn gyermekkoromat
lopva vissza egy valaha szénával
teli s ma már üresen roskadozó széna-
padlásról
padlásról ránk forróbban tűz a nap
hozzánk közelebb vannak a csillagok és
fohászunk is fórban van az alattunk
lakókéhoz viszonyítva
lakókéhoz viszonyítva jaj csak tót-
ágast ne álljon egyszer ez a ház
ezzel ébredek minden hajnalban és amilyen
csöndben csak lehet úgy lopakodom
ki a fürdőszobába és amilyen ó-
vatosan csak tudom éppen csak meghú-
zintom a láncot dehogyis akarom én
magam ellen ingerelni az ál-
matlanságban szenvedő történelmet
 

1983

 

 

 

K. barátomnak

korszerű hősiesség az enyém
végig merlek kísérni ha nem is
a főtérig de mégiscsak a leg-
forgalmasabb európában úgy
mondanák a bánhofstrasszén
kiteszem magam az árgus tekin-
tetek s a tán mégárgusabb
rejtett kamerák prédájául és
bólintok biccentek a mellettünk
elsandító ismerősök felé
le-leintve magamban a
mindegyre föl-fölnyüszülő
félszet mégiscsak két gyerek
és egy asszony többé-kevésbé
biztosnak mondható
jövője jelene sőt múltja de
mégiscsak alávaló fráter
volnék ha még ennyire se
futná a merszből ha nem is
a főtérig mosolyogni való
sőt nevetséges az én hősi
oldaladon-kutyagolásom
láttam egyszer mondom útközben
hogy mondjak én is valamit
láttam egy hős ledöntött szobrát
hányódni a tyúkudvar szemetében
mosolyogni való sőt nevetséges
volt ahogyan a kakas a szobor tetemen
végig parádézott s a le-
nyakazott fejre pottyantva egyet
kukorékolt mosolyogni való
sőt nevetséges volt a hős
rohamra vezénylő karlendítése
ott a tyúkudvar szemetében ám
ha egyszer majd letiszto-
gatják szétesett tagjait
s lenyakazott fejét
visszaillesztve méltó
helyre állítják csodálattal
néz föl rá s megilletődve megy el
előtte az akkori arrajáró
 

1980

 

 

 

Hatalom

kiteregettem a kérvényeinket
mondtam mondtam a magamét
a magunkét s ő kicsit szűkre húzott
szemmel keskeny-kis mosollyal a szája
sarkában egy bent rekedt méhecske
sziszifuszi harcát figyelte
nem tudom hányszori ablak-
üvegnek ütődését vissza-
hullását s én csak mondtam mondtam
ömlött belőlem rólam a
megaláztatás éreztem hogy az ingem
már az alsóm is csupa víz
legalább ha az ablakot csak egy
résnyire hogy legalább annak a
boldogtalan kis méhnek sikerülne
de mintha a gondolatomban
olvasott volna hirtelen
azt mondta: nem!
 

1983

 

 

 

Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak
próbáltam a fáknak
bólogattak
próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott
a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből
most éppen tél jön
 

1985

 

 

 

Megszokás

megszokja a szem
meg a sötétet
hiába hunyorog
rám e kései nap
leszegett fejjel
baktatok mint a
felszínre fölhozott
hajdani bányalovak
 

1981

 

 

 

Obsitos dal

hasonlatosak vagyunk
azokhoz a katonákhoz
akiket megfelelő
időközönként példás
magatartásukért
előléptetnek
dekorálnak s úgy
vonulnak nyugállományba
kiérdemelt vagy
kitérdepelt sarzsival
ezüst vagy éppen arany
sújtással ékítve anélkül
hogy valaha is puskaport
szagoltak volna
pedig micsoda háborúk
dúlnak bennünk
 

1983

 

 

 

Könyvjelző

Az újfasizmus ellen
van amikor máglyákba gyűjtve
fojtogat áldozati füstje
úgy érzed amíg könyvre könyv ég
mintha agyvelőd pörkölődnék
van amikor a megmaradtra
vadásznak mint a ritka vadra
becsöngetnek éjnek évadján
és besurrannak mint a patkány
szimatolnak szaglásznak körbe
majd polcostól döntik a földre
és gyanúsított könyved örvén
elhurcol téged is a törvény
van amikor finomabb módját
eszelvén ki nem indokolják
miért s miért nem mint a zúzák
a bebegyelt ocsút bezúzzák
mielőtt még világot látna
átpréselik a másvilágra
van amikor csak lipve-lopva
elfelejti hozni a posta
ha merszed volna s tudakoznád
pilátusként kezüket mossák
van amikor szemük se rebben
csak ráböknek hogy mi van ebben
s mi amabban leszedni mindet
átnedvesül a gatyád inged
megszégyenülten mint a tolvaj
maradsz a szennyes kis motyóddal
mintha velődet vették volna
szédelegsz ki a folyosóra
reszkető kézzel matarászva
fordítva gyújtsz cigarettára
s egész életed kesernyéje
harap tikkadt szád szögletébe
 

1984

 

 

 

Mélyhűtött álmok helyett

a nagy neon vagy
mit tudom én milyen
nevű fény ketrecéből
ahol akár a csirkék
s a tyúkok fogyasztásra
fagyasztásra vagy éppen
tojástermelésre egyszóval
társadalom
fönntartásra ítélten
kell leélnem rövidke
leélni
valómat a
fennkölt sőt magasztos cél
szolgálatában fertőtlenített
sodrony-hidláson föl-alá föl
alá pillogva báván
bután és örökös
riadalomban jaj nehogy
eszükbe jusson egyszer
kiengedni a gyepre ahol az
első még föllelhető
giliszta vagy csimasz
okozta mérgezésen
már a legmicinebb micin sem
segít eresszetek
engedjetek amíg nem késő
neon helyett a napot néznem
s a frissen forduló barázdák
illatát beszívnom engedjetek
gyönyörködnöm a kis barázda-
billegetők kecses
ügyetlenkedéseiben rigók
gerlicék szárnya-libegése
támogasson el a
síromig mely a kertünk
végében vár és
még emberi emberi emberi
 

1983

 

 

 

Hiúság

Tagoló vers Sándor fiamnak
20. születésnapjára

 
lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson
 

1983

 

 

 

Ha majd

ha majd minden fal
teli lesz könyvvel képpel
ki öreg-székben ki pedig
hasmánt heverőn olvasgattok
önfeledten én szeretteim akkor
csöndesen kilopódzom
és elindulok a
kertünk vége felé mire
fölmerülnétek szemetek
dörzsölgetve úgy tetszik
hogy talán nem is voltam
csak valamelyik könyvben
olvastatok valamelyik
könyvben a sok közül
 

1983

 

 

 

Ha sejtené

ha sejtené hogy mennyi
villamosáram bizsereg a
majdnem bénának mondható
jobb karomban mekkora
feszültség lüktet
zsibbadó ujjaim bögyébe
nyilallón velem világíttatná
ezt a vidéki bahnhofstrasszét
üzemeket kapcsoltatna rám
s akkor talán hasznos
teljesítményeim nagylelkű
jutalmául megtűrné hogy
ünnep- és vasárnaponként
vagy legalábbis a hivatalos
munkaszüneti napokon
nappalokon verseket írjak
az ő dicsőségére
 

1985

 

 

 

Árnykép

nagy riadalom támad
az árnyékok hivatalában
ha tudomásukra jut
hogy van aki még mindig
nem ijed meg a
tulajdon árnyékától
összedugják a fejüket
és egyhangúlag
megvonják a gyanúsított
tulajdon árnyékát
majd idő teltével
kettőzött árnyékkal
látják el
kezdetét veszi a szorongás
mely lassacskán
rettegéssé fajul
még a tulajdon árnyékomat
is követik
motyogja a boldogtalan
sejtve-sejtvén
hogy a sajátjának vélt
árnyéka sem az övé
 

1985

 

 

 

Mese az írógépről

amikor az írógép
neszét vette hogy a
tulajdonosnak lejárt
a használati engedélye
beadta a kulcsot
billentyűi beragadtak
szalagja kifakult
kocsija kátyúba rekedt
úgy viselkedett
mint egy törvénytisztelő
öntudatos prostituált
akinek ha lejár a bárcája
nem űzi tovább az ipart
nem teszi ki magát az
esetleges razziák
kellemetlenségeinek
ennyire megszívlelte
amit egy életen át
beléje vertek
 

1985

 

 

 

Május

dulakodásban szétrúgott tüzek
füstje csípi a szememet
ítéletidő záporába fulladt
tüzek füstje mardossa torkomat
tehetetlen két tenyeremmel
milyen szánnivalóan
gyámoltalanná maszatoltam
valamikori elszánt arcomat
 

1979

 

 

 

Elrontott rondó

Ad notam Charles d’Orléans
nulla nulla hatvanöt hetvenhárom
mint egy tetovált reszketeg
deportált mormolom memorizálom
az írógép-szériaszámom
nyilvántartásba vétetett
gépem számozott járom
illúzióim nincsenek
nulla nulla hatvanöt hetvenhárom
a szó fölsebzi nyelvemet
gellert kap konok számon
az idő lám kivetkezett
emberi mivoltából
a tél s a tavasz egyremegy
források folyók csermelyek
várnék s nincs mire várnom
nulla nulla hatvanöt hetvenhárom
 

1988

 

 

 

Kiváltság

még versengünk is kiváltképpen
a nagy téli éhkoppok idején
rendezett parádés hajtóvadászatok
alkalmával még versengünk is
hogy melyikünket hasítson föl
elsőként fölségesen didergő
ujjait gőzölgő vérünkbe
párálló belsőségeinkbe
mártogatva megmelengetni
 

1987

 

 

 

Már alapozzák…

már alapozzák a divatjamúlt
vágányokat már rakosgatják
le a síneket nemsokára
indulhat a megkésett villamos
de lesz-é belőle valaha barrikád
 

1987

 

 

 

Sor(s)-vers

avagy egy vidéki üdvözítő
harminchárom sor(s)a
 
merre hová menjek én innen át- ki- hová
is telepedhetnék amikor nekem itt
szinte de szinte biztosnak mondható
helyem van kicsi székem minden köz-
ellátási de közszükségleti sor(s)ban
szinte barátnak számító ismerősök
helyzetemünket értő sor(s)társak közt akik hű-
ségesen állnak helyettem
is tartják a soro(so)mat ha bizonyos
funkcionális okokból elvégre még a vadállat
is ha muszáj szükségét végezni gyá-
moltalanul még derülnek-örülnek forma
is ha sikerrel jár mert attól a kedv is
köztudomásúlag mindjárt jobbra somolydul
hogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) ha
egy napon arra kellene ébrednie hogy én
is már illa berek nádak erek maradok hát
lassacskán araszolgatva előre előbbre
engedvén az inerciális a tehetetlen-
ségi erőnek navigálok havigálok sod-
ródom a sor(s)formáló tömegekkel az
ünnepi alkalmakkor népnek
is nevezettekkel napról-napra éjszaka aztán
mindenekért ami bennem bennünket ért
álom(s)írom a sort üdvösségünkemért
s azzal a már-már boldog reménnyel
szenderülök szentülök le hajnalba
hajlón hátha nekem nekünk
is juthat valamicske belőle de arra
is föl s el vagyok immáron készülve hogy mint
annyiszor annyi minden az üdvösség adagunkon
is kifogy kifogyhat s éppen az orrom előtt
épp amikor rám került (derült) volna a sor(s)
 

1984

 

 

 

A prédikátor könyve

1. részének 9.versére
Ami volt ugyanaz lesz majd
és ami történt ugyanaz fog történni…
 
kiszolgáltatottnak lenni mit jelent
kérdezte a kisebbik fiam vacsora
közben a torkomon akadt a falat
riadtan nézhettem mert a tizen-
harmadik évében járó kisfiú szinte
bocsánat kérően kezdte magyarázni hogy
az utcán egy néni meg egy bácsi a
bácsi káromkodott is a káromkodást
értette nehogy elismételd szólt
rá az édesanyja te is mindent meg
hallasz amit nem kellene no persze
mondtam csak úgy ide is oda is hát nem
ti mondtátok hogy kérdezzek meg mindent
tőletek amit még nem értek hát persze
mondtam megint fölálltam s az utcára
szolgáló nyitott konyhaablakot ösztö-
nösen behajtottam majd becsuktam
annak rendje és módja szerint a
feleségem meg a lépcsőházra szolgáló
ajtóra vont a tekintetével sebtiben
párnázatot oda is lépett mintha csak
arról akarna meggyőződni sikerült-e
értem már értem ne is magyarázzatok kösz
még azt is mondta üvöltötte a bácsi hogy a
végén minket is mint a zsidókat kösz
köszönöm a finom vacsorát megszánt minket
bement a szobába mi pedig szótlanul
tettünk-vettünk a góluszban gettóban élő
családok történelmétől s no persze a
csukott ablaktól hirtelen megáporodott
levegőjű harmadik emeleti konyhában
 

1984

 

 

 

Szürke szonett

K. L. képeskönyvébe

 
meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet se barátom
de önnön rettegéseim
miért vetitném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok
kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félre nézek a mélybe
isten csodája hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége
 

1989

 

 

 

Kőnyomat

Köszöntővers helyett Domokos Gézának
hatvanadik születésnapjára
bölcsen rendelé az úr amikor
kőbe vésette a törvényeket
a templomok lerombolhatók
a temetők fölszánthatók
de mi történjék a kövekkel
a már kézbevettekkel
a megmunkáltakkal
az írott-kövekkel
a kövek beépíthetők
a kövek összezúzhatók
porrá őrölhetők
de attól még a kő kő marad
a kőpor pedig megüli a légutakat
ránehezedik a tüdőkre
a kővel már szüszifosz is
hiába próbálkozott
ezért mondom hogy bölcsen rendelé az úr
amikor kőbe vésette a törvényeket
a kövek persze elföldelhetők
mint bármely más veszélyes hulladék
de a köveknek nincs felezőidejük
elég egy ítéletidő
isten ments egy földindulás
a kövek bármikor felszínre kerülhetnek
és akkor bizony mondom néktek
kő kövön nem marad
 

1988

 

 

 

Egy ige összevont, tárgyas-alanyi ragozása jelentő mód, jelen időben

félem
féled
fél
féljük
félitek
félnek.
 

1988

 

 

 

Űrsorompó

Toró Tibornak

 
amikor egyre szélesebb körben
kezdett elterjedni
hogy a végtelen egyenlő a határtalannal
s hogy bizonyos alapigazságoknak
vélt axiómák postulátumok
nélküli világ is lehetséges
s hogy egy ponton át számtalan olyan
egyenes húzható melyek a
köréje képzelt körön belüli
más egyenesekkel
párhuzamosnak mondhatók
s hogy a képzelet körét
akár a határtalannal egyenlő
végtelenbe is tágíthatjuk
közbiztonsági okokból
sorompóval zárták
le a végtelent
közönséges
fenyőfa-sorompóval
 

1988

 

 

 

Csángó passió

elmennek a harangok
minden nagypénteken
rómába mennek
odamenegetnek
s ott felejtik
a nyelvünket
 

1987

 

 

 

Tömegsír-vers

a hangtompítós fegyverekkel
kivégzett hosszú hangzók
elföldelésekor kiderült
hogy nincs elég lapát
gyalogsági ásókért menesztett
egy leleményes altiszt s a kínos
várakozás hosszú percei
jó alkalmul szolgáltak hogy
írástudóik egyike-másika
szemlesütve néma kézszorítással
részvétét nyilváníthassa
a zsoltárt már csak magukban
dúdolhatták a kivégzett hosszú
hangzók hozzájuk tartozói
az isten háttal állt
mert ezer esztendő előtte annyi
mint a tegnapnak ő elmúlása
és egy rövid éj átvigyázása
 

1988

 

 

 

Gyülekezési szabadság zárójelekkel

a színházaikba (amíg még vannak)
az engedélyezett darabokra
a templomaikba (amíg még állnak)
felekezetre való tekintet nélkül
a temetéseikre (amíg még lesznek)
életük végéig fegyelmezetten
MINDEN KÜLÖN ENGEDÉLY NÉLKÜL IS
elmehetnek elmehetnek
 

1988

 

 

 

Egy öreg ember utolsó fohásza

Bátoríts hogy a kötelet
nyakamba tudjam vetni
és adj erőt uram
az elrugaszkodáshoz
az elrugaszkodáshoz ámen
 

1988

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]