Kaland

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki előtt megilletődve
és botladozó nyelvvel
hajthatná meg magát az ember
s lódítaná: régóta várja már
ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki szemérmesen földre
sütött szemmel belém karolna
és vinne – én vinném forogva
átal a táncolók nyüzsgő forgatagán
ha valami gyönyörű nőnemű halál
s mire
észrevennétek már jó messzire
járnánk jótékony harmat
lepné be örökre nyomunkat
ha valami gyönyörű nőnemű halál
na nézd csak mondanák egymás között
azzal a kis
valakivel a vén hamis
ki hitte volna – megszökött
 

1975

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]