Epilógus

Itt könyöklök a gát korlátján,
nézem a vizet, milyen jámbor.
Hajó tülköl utasra várván,
integetnek is egy uszályról.
Turista lányok nézelődnek,
szárközépig érő nadrágban;
kamaszkoromban a mezőket
én is ilyen nadrágban jártam.
Nézik a vizet ámuldozva,
de csak a tenger vizet látják,
a hajókat s a hosszú dokkba
ringatózó sok rönköt, szálfát,
az alagútból csak a tornyot.
Egy szemüveges magyarázgat:
képleteket, számokat mormog,
és hogy ilyen s ilyen nyomásnak
milyen erő kell ellenálljon.
Így van ez jól. Ha nem röstellném,
megkérném, hogy még magyarázzon:
mi is a lényeg, ott lenn, mert én…
– Menjünk innen, de ronda szél van!
…én azt a barakk-kocsmát látom,
ahová kihajtott gallérral
rumozni jár az ifjúságom.
 

1965–66

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]