Doina

Aki szeret s kikiáltja,
juttasd, Uram, szégyenfára.
Görbüljön meg minden útja,
holtában se legyen nyugta,
lidérc legyen, hazajáró,
túlvilági útonálló.
Csak énnekem kegyelmezz meg,
mert én szívemből szeretek,
oldozz föl, ha föl tudsz engem,
mert nem bírom a szívemben,
kiáltsam ki, ha nem másnak,
hát az erdei tisztásnak,
a tisztáson a forrásnak,
tudják meg a tengerek,
milyen nagyon szeretek,
s hadd tudja meg az a lány,
aki vízért odajár.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]