Füst

Füst jelzi már messziről, az emberlakta
helyet Prométheusz törvénybe ütköző tette óta.
Mióta melegszik, süt-főz, föléget, fölperzsel
s elhamvaszt a föld lakója, mióta füstöl
az emberi történelem.
Esti tüzek könnyű-kék füstje,
dúlások, máglyák, krematóriumok füstje
pácolta – otthonossá? – fölöttünk a napot-,
holdat-, csillagokat-tartó boltozatot.
Cigarettázva ülök a dombon, a völgyből most
áttetsző vacsorafüst ágaskodik
a majdnem-vízszintes napsugarak fölé;
de íz- és illat-emlékezetemet agyvelők
elviselhetetlen füstje ingerli.
Könyvet égetnek valahol?
 

1965

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]