Májusi kétségbeesés
| Mintha szögesdrótot hullatnának |
| a láger-álmú sötét felhők: |
| szúr, sziszeg az eső, szinte ráz, |
| mintha árammal volna töltve, |
|
| A törpeség mindent beborít, |
| s az ember olyan gyámoltalan: |
| ijedten szökken kapualjtól kapualjig, |
|
| a pacsirtás kedvű messzeség |
|
| Sírnak a rügybe hervadt álmok; |
| sír az ázott szélben riadtan ringó |
| ágak hegyén az esőcsepp pattintotta bimbó, |
| fölitta a padokról édes melegét, |
|
| Ez lenne hát a májusi áldás, |
| „Ó, irtóztató, irtóztató!” |
|
|
|