Egy ítészhez

Hétközéphelyi megbírálja L. B.-t: verstermésünkből kiemelkedő nagy kötetnek képes nevezni ő szürke, középszerű szellemi termék helyett a könyvet, mit valami harmad- vagy másodrendű mester összetákolt. S mert L. B. rólam írta azt a pár sort, azóta többé nem lelek nyugalmat. Tévedne L. B.? S én is szertelen gőggel magamat túlértékelem? A végső döntést, ím, reszketve várom. Vajon másod- vagy harmad-rendbeli mester vagyok? Míg Hétközéphelyi föl nem világosít, kerül az álom.