Egy régi sörtalp paleográfiája
Valamelyik napon vagy valamelyik éjszaka, álmomban, |
betértem a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat |
– ha egyáltalán létezik ilyen nevű vállalat –, |
vagy talán egy gebines-falatozó teraszára |
– honnan származik ez a szó: „gebines”? Ezt még senki se tudta nekem megfejteni, |
azaz etimologice megmagyarázni –, |
ahol is sört rendeltem, amit legnagyobb meglepetésemre |
egy réges-régi sörtalpra tett le asztalomon |
egy se fiú, se lány, vagyis öltözetéről és hajviseletéről |
föl nem ismerhető nemű, fiatal emberi lény. |
Ilyet se láttam vagy harminc év óta, |
ilyen sörtalpat, amilyet, nem fognak soha többé gyártani, |
aminőt nem fognak soha látni unokáink, |
legföljebb a sör-, bor-, pálinka-múzeumban, |
ha lesz valaha ilyen intézmény. |
E kerek, papundekli sörtalp emlékeztetett a vele egykorú, |
arzéntartalmú légyirtó papírra, |
amilyet annak idején a tiszazugi méregkeverő asszonyok |
vízben áztattak ki, majd a vizet |
pogácsába, buktába sütötték, s ezen a módon |
hallgattatták el végleg sopánkodó, beteg anyósukat |
avagy nagytermészetű férjüket. |
De hagyjuk őket, hiszen róluk különb riportot írt |
Móricz Zsiga bátyánk annak idején |
a Nyugat hasábjain, 1930 február elsején. |
Visszatérve a sörtalpra, közepén még látható volt a kecskebak, |
a Dréher-féle baksör emblémája, |
helyesebben, nem volt már látható, |
legföljebb odaképzelhette, aki valaha látta, |
és máris eszembe juttatta a fosszilis lelet |
egyik kiváló barátomat, aki ma főszerkesztő és egyetemi tanár, |
de 1945 végén vagy 46 elején |
az inflációs nyomor célbavenni kényszerítette |
a sörgyár nem megvetendő összegű pályadíját e reklámversikével: |
A pályadíjat elnyerte, de alkotását nem használták fel a sörgyár vezetői. |
Nyilván idegenül csengett fülükbe |
a patinás „ser” szó. Igaz, írhatta volna így is a szerző: |
De – sajnos – Debrecenből jött, nem Szögedéből, |
s ha onnan jön, akkor meg a tájszólás miatt lett volna baj, |
hiszen a szőrözők száma ezidőtájt |
népesebb volt, mint a sörözőké, |
mivelhogy a sör pénzbe került. |
Mindegy! Fő, hogy megmentettem a feledéstől |
egyetlen, általam ismert költői művét, |
mert barátom nem pályázott dalnoki babérokra. |
Mellesleg szólva, bárcsak sok ilyen |
mulatságos verset olvashatnánk manapság! |
De ez is mellékvágány! Firkált ugyanis arra a sörtalpra |
valaki… valaha… valamit…, de a régi átázások nyoma, |
a sok ráfröccsent sör, bor s az elillant pörköltszaftok foltjai annyira |
elmosták már az írást, hogy akképp görnyedtem fölébe, |
mint az egyiptológus a palimpszeszt fölé. |
(A palimpszeszt olyan pergamentlap, |
amelyről letörölték a régi szöveget, |
hogy helyébe újat írhassanak; |
eszerint a papírtakarékosság dívott már a fáraók korában is –.) |
Bocsánat, hogy megmagyarázom, amit szinte mindenki tud, |
noha a tudás egyelőre nem tartozik a státus-szimbólumok közé. |
És szellem keringett föl a söröspalackból, |
egy régi hentesmester szelleme, |
akiről nagyapám mesélt, mikor térdére ültetett |
– de miféle nagyapa? hisz mind a kettő meghalt még születésem előtt… – |
szóval, nagyapám mesélte, hogy ezt a régi hentest |
tönkretette az ital és a kedvezőtlen üzletmenetel, |
s megtakarítandó a boltbért, gyomrán dobkályha formájú gyorsforralóval, |
melyet nyakába szíjazott, |
járta a múlt század végén az egri utcák éjszakáját, |
s ha a kódorgó korhelyek vagy bálból hazatérő úrfiak |
kurjantották nevét, előbotorkált a keskeny Érsek utca, |
a Szent János utca vagy a Kaszinó utca girbe-gurba házsorai közül, |
és szolgált főtt kolbásszal, virslivel, tormát, mustárt is adva hozzá, |
és ropogós zsömlét, mivel akkoriban hallgattak még a fegyverek, |
viszont a zsömlék még ropogtak. |
De a sörtalp nem vallott róla sem. |
Nem mondta el, hogy virágzott föl már nem létező üzlete. |
A rég szem elől vesztett tárgyat bepiszkolták meg nem tisztíthatón. |
Nem mondta el, mikor rontottam el az életem, |
vagy mint lendíthetnék hátralevő napjaimon. |
Lehet, hogy az örök ifjúság titkát írták föl reá, |
hisz ifjúságomból dobták elém láthatatlan kezek. |
Közben a nap gyorsan aláhanyatlott. |
A sordíj csigalassan vánszorgott fölfelé. |
|
|