A nudisták bejövetele
Nem is voltak igazi nudisták, csak meztelenül fürdő skandinávok… |
Vagyis szót sem érdemelne az egész ügy, ha nem a világ legerényesebb |
strandfürdője lett volna a színhely, szülővárosom fürdője, az egri strand! |
Mily nehezen, mennyi vita és kompromisszum árán |
jött létre annak idején az akkor még szerény, vidéki fürdő! |
Hisz még a harmincas évek elején is külön-külön uszodába |
jártak a férfiak és a nők, csak hogy véletlenül |
rá ne jöjjön a lakosság, hogy a természet nem egészen |
egyformának alkotta a két nemet. Nem is értem, |
hogyan születhettek a házasságokból gyermekek, |
hogyan jött rá a férj és feleség, mit is kell tenniük, |
ennyi titkolózás, képmutatás és álszemérem ellenére! |
A közigazgatás vezetői fürdővárossá akarták fejleszteni |
szülővárosomat, ahonnan a gyáripart és nagykereskedelmet |
jóelőre száműzte a bölcs, főpapi előrelátás, |
amely megakadályozta, hogy vasúti fővonal |
érinthesse a várost; essen csak ki a kárhozatos |
fejlődésből és forgalomból. Most ugyanez a kenetes bölcsesség |
kapálózott kézzel-lábbal a férfi és a női nem |
együttfürdése ellen. Végül, 1933 nyarán, |
hosszú harcok után mégiscsak megnyitotta kapuját |
a strandfürdő, az egyetlen e hazában, |
ahol a férfiak nem viselhettek úszónadrágot, csakis |
teljes fürdődresszt, mint a nők; az úszómesterek pedig |
cirkáltak egész napon át, és figyelmeztették a vakmerőket, |
akik felváltva csúsztatták le jobb, majd bal vállpántjukat, |
s próbáltak szőrös vagy sima mellkasukra fölszedni némi |
napbarnította színt. „Tessék fölhúzni a vállpántokat!” |
– hangzott hol ott, hol itt, úgyhogy idegen nyaralók |
nem is látogatták a fürdőt, mert országszerte elterjedt a híre, |
hogy Egerben csupán keménykalapban és szalonkabátban |
szabad az úszómedencében megmerülni. |
A nyolcvannégy éves Rotschild néni volt az egyetlen kivétel, |
aki csak ősszel járt a strandra, amely ilyenkor szinte már üres volt, |
és nem cirkáltak már az úszómesterek, |
bár a pénztár még nyitva tartott. A néni |
régimódi, bő, fekete fürdőruhája |
jó pár liter vizet magába szívott, |
s gazdája, a híg elemből kilépve, didergett a szeptembervégi napsütésben, |
s miután letelepedett egy padra a medence mellett, |
dresszét letolta köldökig, s mezítelen |
felsőtesttel szárítkozott. Ma már elmondható, |
hogy Rotschild néni a monokini-divatnak korai |
előfutára volt, bár bizonyos, hogy nem ismerte ezt a szót, |
ahogy mi sem ismertük akkor. Meglepő, |
hogy az öreg, kövér Rotschild néni túl szabados viselkedésén |
éppen a fiatal lányok háborodtak föl leginkább. |
Talán azért, mivel nekik lett volna mit mutogatni, |
de nem mutogathatták. Ami engem illet, |
sohasem mertem Rotschild néni csupasz idomait |
közelebbről szemügyre venni. Nem megbotránkozásból, |
inkább az attól való félelemből, amit látni fogok. |
Számomra az ő emléke egy messziről fehérlő |
hájas hát foltja maradt. Történt azonban egyszer, |
hogy skandináv túristák érkeztek városunkba, átutazóban. |
Hírük nem előzte meg őket. Futtában megnézték a várost, |
majd alkonyattájt elindultak a strand felé, lemosni az út porát. |
Anyaszült meztelenül jöttek elő a kabinból, |
mint hazájukban szokásos. Dehogyis akartak botrányt kavarni. |
Nem is volt botrány voltaképpen, mert a fürdőzők s úszómesterek |
egyaránt hazamentek, csak két három elkésett |
látogató csavarta ki vizes fürdőruháját, megállva |
a medence kőszegélyén. Mint később állították, |
nem hittek a saját szemüknek, megpillantva a szürkületben |
a meztelen alakokat. Azt képzelték, érzékcsalódás |
áldozatai lettek, avagy talán a délibáb |
Egerbe költözött a Hortobágyról. Mikor pedig rá kellett jönniük, |
hogy nem káprázik a szemük, lóhalálában elhagyták a fürdőt. |
Másnapra hűlt helyük volt a pucér idegeneknek, |
mint lázálom fantomjai éltek tovább a szemtanúk képzeletében. |
Sokan nem is hitték a hírt, amely utóbb, |
mint fojtott tűz, lassan, lappangva mégiscsak terjedni kezdett, |
mert csupaszok közt cinkos, aki néma, |
|
|