Egy magyar Don Quijote
Ó, hogy rá tudtok nehezedni az emberi lélekre |
mázsányi súlyotokkal, égi és földi hatalmak! |
Küszködik veletek a gyarló, halandó lény, de hiába. |
Küzdelme olyan, mint hogyha haragvó kisded |
dörömbölne parányi ökleivel egy óriás |
boltozatos mellkasán. Ekként kiáltanak |
átokszavakat alanyi költők a puszta űrbe, |
s zagyválnak össze tücsköt-bogarat a létezés rémségeiről. |
Versem hőse, doktor F. János is ilyen |
háborgó lélek volt, de a földöntúli hatalmak |
túl messzire estek tőle. Nemkülönben a földi |
uralkodók, diktátorok, tehát praktikus ésszel |
az ellen lázadt, ami inkább keze ügyébe esett, |
s bár nem volt alanyi költő, igénybe vette |
még a poézis fegyverét is, a mű- és népköltészetből, |
valamint a saját leleményéből egyaránt merítve |
verses mottóit, miket periratok, fellebbezések |
szövege elé szokott biggyeszteni. |
Mikor még nem ment tönkre praxisa, |
s irodájába be-betévedtek még az ügyfelek, |
egy gyermektartási díj iránti perben, |
hol az alperest képviselte, |
doktor F. János az alábbi versikével |
vezette be ügyfelének fellebbezését: |
|
De te arról nem tehetsz. (Népdal.) |
Hadd említem meg, hogy doktor F. János |
a „megkaptalak” helyett sokkal erőteljesebb |
igét használt, mit nem merészelek leírni. |
Később nem akadtak már peres ügyei, |
mert a közvélemény bolondnak kiáltotta ki, |
pedig logikus elme volt a maga módján, |
csak észjárása ütött el sajnálatosan |
a szokványostól. Ekkor haragját |
a közigazgatási hatóságok ellen fordította, |
s megfellebbezte a városi képviselőtestület közgyűlésének |
valamennyi határozatát, vagy legalább a fontosabbakat. |
Mikor az említett közgyűlés a húszas évek elején artézi kutak |
fúrását és a város vízvezetékkel való ellátását, |
valamint nagyobb állami- és bankkölcsön felvételét |
határozta el, doktor F. János fölvette a harcot, |
„a városunk vizenyős egén pislákoló hármas ikercsillag”-nak nevezve |
a határozat kezdeményezőit, s a város akkori polgármesterét, |
aki szőkés, gyenge szakállnövésű |
férfi volt, ezzel a mottóval pécézte ki: |
|
Egy szem szilva, két szem szilva, |
Mondanom sem kell, hogy hiába akarta |
meghosszabbítani a kútra járás, a fazekakban való |
fürdővíz-forralás időszakát, s útját állni |
az újmódi csöveknek és csapoknak, fürdőkádaknak, vízforraló hengereknek, |
ezt a fellebbezését ugyanúgy elutasították, |
akár a többit, kimondva rájuk az „alaptalan” szót. |
Utolsó éveit szűkös viszonyok között töltötte, |
ügyvédi irodáját bezárta, kolbászon és kenyéren élt, |
s miután kiszámította, hogy a létfenntartáshoz |
hány centiméter kolbász elegendő naponta, |
nem restellt centimétert ragadni és késsel bejelölni |
e rúdalakú hentesipari terméket, úgyhogy |
személyében többek között a kalibrált füstöltkolbász |
feltalálóját is ünnepelhetjük. E nélkülözést |
elkerülhette volna, sőt jólétben élhette volna le |
utolsó éveit, hogyha eladja Káptalan utcai |
egyemeletes házát, de mivel e ház |
pontosan ott állt, ahol a kanonoki barokk palotácskák |
sora véget ér, doktor F. János, katolikus létére, |
házát a református egyházra hagyta végrendeletében, |
lelkészi hivatal és lakás céljára, ezzel az indokolással: |
„Hadd legyen Egerben egy református kanonok is!” |
E tréfa kedvéért vállalta a hosszú füstöltkolbász-diétát, |
s nyilván megrövidítette életét is. |
|
Lehet, hogy szörnyűséges bűne miatt |
lángpallosú kerub állta el doktor F. János útját |
Látom lelki szememmel a kicsiny, de szikár öreget, |
látom lengeni halotti ingét, ősz haját a túlvilág szelében, |
amint a zárt kapu felé epébe mártott tollal írt |
fellebbezést lobogtat, gúnyos mottót süvölt. |
|
|
|