Kettéhasadtan
|
„…a vers mintha két csigalépcsőn futna, s ezeket nekünk is egyszerre kell megjárnunk…”
Egy fülszövegből
|
| Néha-néha az ember elbizony- |
| talanodik, ha versenyt fut a verssel, |
| egyszerre két lépcsőn rohanna le s fel, |
| le az egyiken, fel a másikon. |
|
| Mert szembefutni maga az iszony |
| önnönmagunk felével, nemcsak egyszer, |
| de többször is. Ezért van, hogy az ember |
| elbizonytalanodik, el bizony. |
|
| Megváltó berregés vet véget ennek. |
| A manzárdszoba fél lakója csenget |
| a félemelet fél házmesterének. |
|
| Vannak, akik hiszik, s vannak, akik nem, |
| hogy fölcsendül a rég-várt mester-ének, |
| ha újra eggyé válnak ők a liftben. |
|
|
|