Kettéhasadtan
|
„…a vers mintha két csigalépcsőn futna, s ezeket nekünk is egyszerre kell megjárnunk…”
Egy fülszövegből
|
Néha-néha az ember elbizony- |
talanodik, ha versenyt fut a verssel, |
egyszerre két lépcsőn rohanna le s fel, |
le az egyiken, fel a másikon. |
|
Mert szembefutni maga az iszony |
önnönmagunk felével, nemcsak egyszer, |
de többször is. Ezért van, hogy az ember |
elbizonytalanodik, el bizony. |
|
Megváltó berregés vet véget ennek. |
A manzárdszoba fél lakója csenget |
a félemelet fél házmesterének. |
|
Vannak, akik hiszik, s vannak, akik nem, |
hogy fölcsendül a rég-várt mester-ének, |
ha újra eggyé válnak ők a liftben. |
|
|
A szellem kéjelgései
Én, azaz a százbillió atom, |
mely engem képez, s mit énnek neveznek, |
én, hű antennája gyanús neszeknek, |
melyek átszűrődnek a falakon, |
|
én, aki majd kicéduláztatom, |
én, kit mumifikáltan polcra tesznek, |
én, akit decimálnak, jegyzetelnek, |
s bibliográfiákban lakhatom, |
|
megteszem az élőtől adatig |
vivő utat, s túljutok ama zónán, |
hol a kijózanult költő belátja, |
|
hogy az emberöltőnyi pásztorórán |
simogatnia más nem adatik, |
csupán egy pontosvessző térdkalácsa. |
|
|
Az ihlet csapdája
Beismerem, hogy inkább csak alattom- |
ban vágyom lenni túl világias, |
mert rám ijeszt a túlvilágias |
koporsódeszka-reccsenés alattam. |
|
De ha többet törtettem és arattam |
volna a múltban, túl csekély vigasz |
lenne számomra: akkor is igaz, |
hogy az egyenleget ki kell mutatnom. |
|
A kegyelmet, melyben annyit csalódtam, |
mert lényege tömény irónia, |
nem csalja hozzám színlelt ájtatosság. |
|
Úgy járok, mint ha fölfedezi a |
pap a szentségtörőt az áldozóban, |
és szája elől elkapja az ostyát. |
|
|
Mező és mezőny
Mintha nem léteznének alkotók, |
csak úgy íródnának a költemények, |
burjánozva, akár a gyomnövények, |
az önmaguktól elszaporodók. |
|
De üvegházak is találhatók. |
Virágzik a mesterséges tenyészet, |
hiszen a kényelmes kertészlegények |
vadvirágért nem másznak kaptatót. |
|
Látható néha párviadal is, hol |
vakra töltve a lovassági pisztoly: |
sértő és sértett egymást le ne lőjék! |
|
Büszkén vonul el szerencsés golyó- |
váltás után a két párbajozó. |
S két lyukkal szellősebb a levegőég. |
|
|
Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről
A fenségeset, a magasztosat |
ma már ellensúlyozni illik |
gúnnyal, öngúnnyal, a retorikát |
farba rúgni, csokoládéval enni |
a fokhagymás kolbászt, kirúzsozott |
száj fölé kackiás bajuszt ragasztani. |
S mi zajlik ezalatt belül? |
Ólomkatonák harca papírtigrisek ellen. |
|
Fontos-e a mellékes? Meglehet. |
Sőt meglehet, hogy a legfontosabb. |
Mellesleg szólva, a mellékes új |
mellékeseket s a mellesleg is |
új melleslegeket szül. Nem szabály ez, |
csak következmény, már-már követelmény, |
mit a költőnek tudni illenék. |
S a többit is, a fenntartásokat, |
a módosítást, a frissen leírt |
felülvizsgálását, és ráadásul |
tudni illik, hogy a központozás |
egyenrangú a mondanivalóval, |
sőt néha még több. Természetesen |
mindennek az ellenkezője is |
igaz, mert medvecukorhoz hasonló |
a költészet: édes is, savanyú is. |
|
Honni soit qui mal y pense.
Ennének-e medvecukrot a medvék? |
Elvileg igen, ha a csemegét |
el nem nyelné a széles szakadék, |
mely embertől medvét tátongva megvéd. |
|
De látom, medvéknek keresve kedvét, |
sétálgatni mackóival D’Orét, |
kinek bitorlom most szerepkörét, |
féltve medvék üdvét, ügyetlen ügyvéd. |
|
Jó volna nem látni többé trolit, buszt, |
csak mászni hajlékony fatörzseken, |
s mohón rágcsálni az eukaliptuszt. |
|
A járható ösvényt fölismerem |
már messziről, s száll szívem sóhaja: |
Jó írni s élni à la koala.
|
|
|
|
Három bagatell
Nagyítón át vizsgálnám a világot, |
magamon át, de minden változatlan. |
A nézőszög új, a homály a régi. |
Micsoda düh van egy-egy mozdulatban! |
Szemembe csapnak az üvegszilánkok. |
A vers őrült bokor, vadul kitépi |
lábát a földből, s világgá rohan. |
|
Tömjéngőzfürdő hencserén, |
s mint szektánk tartja, szent erény. |
Nem finnyásak, mindegy nekik, |
hogyha dögönyözik a lelket, |
vagy ha szalámit szeletelnek. |
|
Kábán, vakon táncol, pedig |
freskó-alaknál kecsesebben. |
Lobog csiszolatlan szemekben, |
suhog rögös füljáratokban. |
Aztán nagyot lobban… Kilobban. |
|
|
|