Mutatvány
Meghajlok, pedig úgyse lát |
e pillanatban eleven lény. |
talpam alatt képzelt emelvény. |
|
Szememben bámész öntudat. |
Bódult vagyok és elfogódott. |
Fák fordítják el arcukat, |
mikor meggyújtom a kanócot. |
|
Halk robbanás… Holthalovány |
szeme bámul az ablakoknak, |
míg fönn az égen koponyám |
csontszilánkjai felragyognak. |
|
|
|