A lehetséges változatok
száma hiába végtelen, akkor se több |
a szürke szín árnyalatainál, monoton kattogásnál. |
lelassul, fölgyorsul, meg-megáll. |
Mindig megújulnak a minták, |
de mintha láttuk volna valamennyit |
a távoli múltban. A jelen |
unalma egyenlő a régi évek |
mulasztásainak lajstromával |
vagy a beszűkülő, zsugorodó |
jövőben várható szemernyi jóval, |
sokasodó bajjal. A szobrok |
ürüléke potyog. Húsz évben egyszer |
letisztogatják őket. A verseskönyveket is leveszik |
a polcról hébe-hóba. Valaki megért |
egy-egy sort, saját vérével telíti |
a kihűlt ereket, fényt lop a megtört |
látszatnál, ártalmas önáltatásnál. |
lesz akkor már az arcunk, |
csak a szelek vésik belé érthetetlen |
ábráikat, csak a pusztaság |
nyughatatlan, örökké szomjas szelei. |
|
|