Az arc homálya
Szép az, hogy van, de mégis az a legszebb, |
hogy végül semmi sem marad belőle! |
Mint amikor egy súlyos rongy letörli |
a fényt az égről, vagy ha a lyukas |
zsebből kihullnak az utolsó |
pénzdarabok. Nincsen homályosabb, |
mint egy fakuló arc homálya, |
mely az egész világra rátelepszik. |
|
|