Fohászok senkihez
Az álnokság, a félrevezetés |
selyemkesztyűs simogatásai… |
|
kristálykemény, elrendező igazság! |
|
Engedj bármilyen megszégyenülést |
mint nemiszervek ábráit, amelyek |
egy vizelde falán az esti fényben |
|
|
Megállapítások
réztrombitákon a holdfény |
|
a fotelokból felszálló por |
szürkén rakódik a gondolatra |
ujjaira most húz hüvelykszorítót |
|
ismeretlen rovarok isznak |
fon fölöslegesen az árnyék |
|
tömegjárvány-e vagy személyes ügy |
|
|
További megállapítások
vadkan törtet a rózsakerten át |
ormótlan bálnahegy takarja el |
ezüstrácsát a hullámfodrozásnak |
s a kékben zölden úszó szigetet – |
miről úgy hisszük tiszta és világos |
bepöttyözi tudós széljegyzetekkel |
a kommentátorok ügyeskedése |
akik az érthetőt s nyilvánvalót |
homályos-bonyolulttá magyarázzák |
(avagy világossá az érthetetlent) |
|
életfogytiglani zárkámban ülve |
hallom a piac örök hangjait |
a medvelánc-rázó melldöngetést |
nyakkendőmintás szószátyárkodást |
legokosabb lesz elhallgatni mindent |
amit megtudtam másokról s magamról |
|
mit építgettem egy életen át |
látnom kell hogy már életemben |
a hanyatlás penészes foltjai |
ütköznek ki a város arcán |
és a falak megunt felhámjukat |
egy vállrándítással levedlik |
|
megérkezésünk pályaudvarán |
oroszlánképű mozdonyok pöfögnek |
olvadt arany csordogál a magasból |
sasok röpítenek kék baldachint |
de sorsunk már kiosztott kártyalap |
és nem leszünk azok akik lehetnénk |
|
vidáman csillogó csempék között |
lubickoltunk jó forró volt a fürdő |
s ekkor élvezetünk tetőfokán |
nagy hirtelen kihúzták a dugót |
ijesztő zúgást hallunk fázva most |
s nagyobb hidegtől tartva reszketünk |
a kádat lassan elhagyó időben |
|
|
|