Az eszmélet fintoraiból

 

 

 

 

Fohászok senkihez

Az álnokság, a félrevezetés
selyemkesztyűs simogatásai…
Hogy hiányzol közülünk,
kristálykemény, elrendező igazság!
*
Engedj bármilyen megszégyenülést
annyiba vennem,
mint nemiszervek ábráit, amelyek
egy vizelde falán az esti fényben
átszellemülnek.

 

 

 

Megállapítások

 

1

a térzene szelében
az akasztott ember
óraingát utánoz –
esti sétája közben
tűnődve meg-megáll
a bokrok közt hagyott
réztrombitákon a holdfény
 

2

a fotelokból felszálló por
szürkén rakódik a gondolatra
makacsul hallgató faláb
ujjaira most húz hüvelykszorítót
egy kíméletes inkvizíció
 

3

ismeretlen rovarok isznak
félig üres poharamból
míg Polyhimnia meddő
szobrára erényövet
fon fölöslegesen az árnyék
 

4

sohasem léphetek
a bensőmbe vezető
lépcsőfokokra
megállapítani
vajon az ott folyó
idült üszkösödés
tömegjárvány-e vagy személyes ügy

 

 

 

További megállapítások

 

1

vadkan törtet a rózsakerten át
ormótlan bálnahegy takarja el
ezüstrácsát a hullámfodrozásnak
s a kékben zölden úszó szigetet –
miről úgy hisszük tiszta és világos
bepöttyözi tudós széljegyzetekkel
a kommentátorok ügyeskedése
akik az érthetőt s nyilvánvalót
homályos-bonyolulttá magyarázzák
(avagy világossá az érthetetlent)
 

2

életfogytiglani zárkámban ülve
hallom a piac örök hangjait
a medvelánc-rázó melldöngetést
nyakkendőmintás szószátyárkodást
legokosabb lesz elhallgatni mindent
amit megtudtam másokról s magamról
 

3

mit építgettem egy életen át
látnom kell hogy már életemben
a hanyatlás penészes foltjai
ütköznek ki a város arcán
és a falak megunt felhámjukat
egy vállrándítással levedlik
 

4

megérkezésünk pályaudvarán
oroszlánképű mozdonyok pöfögnek
pókhálós raktárablakokra
olvadt arany csordogál a magasból
sasok röpítenek kék baldachint
de sorsunk már kiosztott kártyalap
és nem leszünk azok akik lehetnénk
 

5

vidáman csillogó csempék között
lubickoltunk jó forró volt a fürdő
s ekkor élvezetünk tetőfokán
nagy hirtelen kihúzták a dugót
ijesztő zúgást hallunk fázva most
s nagyobb hidegtől tartva reszketünk
a kádat lassan elhagyó időben

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]