Farsang utóján

Rég kialudt vonzalmak lobbanása,
mit az emlékezet elnyomni nem tud,
tiltott táplálékok ízlelgetése,
úttévesztések váratlan kalandja,
félrevezető kiáltások a ködben,
ki nem bogozható szagok csalétke
és ablakrésen át elpárolgó zenék,
ott, hol szomjas szelek kerülgetik a cégért,
s az elmulasztott alkalmak vinnyogva sírnak,
mint hóra kitett csecsemők…
Nem nyughatom, míg újra s újra
kibontom őket bugyraikból.
Kiktől koldulok, nékik adnám mindenem,
kiket marasztalnék, nem alkudoznak.
Ferde képű vakremény jár előttük,
nyomukban évtizednyi másnaposság,
lankasztó eseménytelenség
és az örökös józanság kolonca.
Valódi kísértők helyett:
póznára szúrt, kivájt tökhéjban gyertyaláng.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]