Farsang utóján
Rég kialudt vonzalmak lobbanása, |
mit az emlékezet elnyomni nem tud, |
tiltott táplálékok ízlelgetése, |
úttévesztések váratlan kalandja, |
félrevezető kiáltások a ködben, |
ki nem bogozható szagok csalétke |
és ablakrésen át elpárolgó zenék, |
ott, hol szomjas szelek kerülgetik a cégért, |
s az elmulasztott alkalmak vinnyogva sírnak, |
mint hóra kitett csecsemők… |
|
Nem nyughatom, míg újra s újra |
kibontom őket bugyraikból. |
Kiktől koldulok, nékik adnám mindenem, |
kiket marasztalnék, nem alkudoznak. |
Ferde képű vakremény jár előttük, |
nyomukban évtizednyi másnaposság, |
lankasztó eseménytelenség |
és az örökös józanság kolonca. |
póznára szúrt, kivájt tökhéjban gyertyaláng. |
|
|
|