Személytelenül

Féltérdedet fölhúzva ülsz
az üres délutánban, ottfeledve
egy árokparton, félig-meddig
fűhajjal már, s száraz kórószakállal.
De mielőtt magába olvaszt
s megemészt a falánk növényvilág,
hártyásodó szemréseden keresztül
meglátod a mozgalmas színpadot,
ahol a névtelen szereplők
minden fölbukkant s le nem írt sort,
minden fontos, mégis elhallgatott szót,
minden tagjaidban rekedt mozdulatot
megismételnek személytelenül.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]