Egy hiányérzet margójára

Mivé válik az emlék
a felejtés vegykonyháján, ahol
ízetlenné és színtelenné
pácolják, gőzölik
képmutató szakácsok
kenetteljes mozdulatokkal?
S mivé leszünk magunk,
mikor beleegyezésünket adjuk
az alvilági művelethez?
Részvétlenekké, vagy tán cinkosokká?
Hiába néztük megrendülve végig
az értelmetlen szenvedést
– végül csak annyi volt a test,
mint földre hullt, sötét ruhacsomó –,
ha egy homályos ablak áll utunkba,
ahol még az árnyék sem látszik át…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]