Találkozás
Még néha megjelensz az ingoványos szürkületben. |
Arcod sárgán világító holdudvarában |
elhalnak a fényérzékeny növények. |
Nem látható drótakadály borzolja tüskéit közöttünk. |
Az asztalon lassan elvérzik a vörösboros pohár, |
és jeladás reccsen a bútorokban. |
|
Elindulok, az eső tengerzöld hullámai arcomba csapnak, |
a léten túli navigációt próbálgatom, ügyetlen tengerész, |
akit mindig tévútra visz valami gúnyos szélroham, |
és küzd ereje fogytáig a rosszindulatú áramlatokkal. |
Vagy mint aki koromsötét szobában ébred, |
s találomra botorkál valamerre, |
székekbe ütközik, és tapogatózó keze |
az asztalon az apró tárgyak rendjét megzavarja, |
s az ajtót keresi, mit régen befalaztak… |
|
|
|