Sorsvonal
Talán csak egy marék agyag |
vagy csillagok felé kitáruló növény, |
talán egy csontgödréből kiszökő, |
független szemgolyó leszek. Nem tudhatom. |
|
Talán majd egy fasor fedélzetén |
hajózom el, ha a száraz, meleg szél |
az akácok fehér vitorláit dagasztja, |
talán az irgalom magasságába lendül |
a sorsomat himbáló mérlegserpenyő. |
|
Talán kiválik a homályból a határkő, |
hol tündöklő kard vágja ketté |
az ösztönök sötét gubancát. |
|
|
|