A menekülő
Míg talpa a zsombékot tapogatja |
az éjféli árnyékok mocsarában, |
a félelem recéje lepi arcát. |
|
Mázsás ólomtömb lett a levegő. |
Egy fal tövében összerogy. |
|
Minden hiába! Már titokban |
|
Irgalmas kéz nyújt színezüst |
pengét feléje egy felhő mögül. |
Megkönnyebbülten dől belé. |
|
|
|