Nélküled
Megszólaltat, mint hangvillát, hiányod, |
ülök, homlokom kezembe temetve, |
elviselni már nem tudom ideiglenes halálodat sem. |
szétszórták a gyűrött újságpapírt. |
Az ablak alatt lámpák sorfala, |
meghajtja nyakát a sötétség, |
|
Nem számít, hogy éreztek hasonlót |
előttem mások, és érezni fognak. |
Nem vigasztal, hogy rám gondolsz: nem érzem… |
Nem vigasztal, hogy évek óta |
reménytelen útvesztőjét a szerelemnek. |
|
Siess! Mire visszajössz, nem találsz, |
egy üres képmás pótol ezután, |
ő ül székemen, ő iszik poharamból. |
Mint kés hasít tekintete. |
Jókedvet mímelve nevet lélektelenül. |
|
megbotlom kőben, keshedt fűcsomóban, |
gondolattalan ülök egy fatönkön, |
arcomon át hangyák vonulnak, |
nap, hold értetlenül bámul szemembe. |
Nélküled hagyom múlni az időt |
|
|
|