Bizonytalanság

A sűrű sötétből előrobog, sisakos feje áttör a falon, szemgödréből szél süvölt. Melyik pillanat szülte meg az éjszaka alvadt tócsáiból? Mióta visszhangzanak szívünk sírkamrájában az ő dördülő léptei? Mikor rohan tovább, s mikor talál ránk, honnan tudnánk, te meg én, gyanútlan, védtelen alvók?