A háttérben
Messze hintázó lámpák fényköre, |
lassan megérő, halvány sejtelem, |
éjszakai, tompa lábdobogás, |
árulkodó nyomok a parthomokban… |
Valaki les, figyel a házból, |
arcát az ablakhoz szorítja, |
rovátkolják az eső szálai. |
|
Itt mindig nyirkosak a fák, |
itt mindig egy irányból fúj a szél, |
itt csak a némaság kiált, |
itt semmi sincsen az arcokra írva, |
itt nem lüktet az idő szívverése. |
Itt, ami él, csak a háttérben él, |
s nem önmaga, sápadt jelképe csak |
valaminek, ami magára hagyva |
vergődik, de nem képes megjelenni, |
s folytatni, aminek nincs folytatása. |
|
|
|