A háttérben

Messze hintázó lámpák fényköre,
lassan megérő, halvány sejtelem,
éjszakai, tompa lábdobogás,
árulkodó nyomok a parthomokban…
Valaki les, figyel a házból,
arcát az ablakhoz szorítja,
elmosódott vonásait
rovátkolják az eső szálai.
Itt mindig nyirkosak a fák,
itt mindig egy irányból fúj a szél,
itt csak a némaság kiált,
itt semmi sincsen az arcokra írva,
itt nem lüktet az idő szívverése.
Itt, ami él, csak a háttérben él,
s nem önmaga, sápadt jelképe csak
valaminek, ami magára hagyva
vergődik, de nem képes megjelenni,
s folytatni, aminek nincs folytatása.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]