A fény fonákja
A fáradt szél kékes foszlányai, |
merev mozdulatok egyformasága. |
Egy molyrágta arc megmerül |
a szürkület mosdóvizében. |
|
egy ág hullása az emlékezetben. |
|
Terasz, hol sárga fű tenyészik |
Ki hinné, hogy itt egyszer vacsoráztak, |
s megszelték a nyöszörgő kenyeret. |
|
Inas, szikár árnyékok járnak erre, |
s félresiklanak a kinyújtott kéz elől. |
|
kinek hajában hullócsillagok, |
s tekintetében egy sereg hal el, |
az elszivárgó fény fonákja lenne. |
|
|
|