A régi ház
Egy gyomfölverte őszi kert vöröslik, |
tüze tompán fénylik a ködön át, |
és a kőszobrot ellepő bozótnak |
ormótlan, zöld szoborformája van. |
Fölösleges belépni a szobákba, |
ahol törött ablakon, rozsdaszeplős |
tükrön árnyékokat táncoltat most a szél, |
s a tapétáról megszöktek a színek. |
a jövevényt, ki halasztást kapott, |
a földön vesztegelni egyelőre. |
a homlokát szorongató vasabroncs. |
|
a korlát nélküli fahídon át, |
vagy nézni lenn a vasszínű vizet, |
amelyben arca eltorzult ellipszis, |
és szája megvonagló téglalap. |
|
|
|