Hérosztratosz
A félmagon fogant vénarcú csecsszopó, |
a majdnem elcsinált kilencedik fiú, |
szülők keserve, taknyos, ótvaros pulya, |
a falszhakapsz, a napratátsdaszád kamasz, |
a mazna kásapusztító, a nyálfolyós |
kétbalkezes, a mindigútban lökdodább, |
az árnyékszéki szégyentettén rajtkapott, |
az asszonynak, leánynak ittnelássalak |
túléli híretek, ti délceg kérkedők, |
nevét el nem felejtik, míg csak ember él, |
s az alvilágban is külön hely illeti. |
|
Diót, fügét, olajbogyót, mit évszakok |
érlelnek, kéz letép és bendő eltemet |
egy perc alatt. Házat, mely álló éven át |
épült, szétzúz ostromgép dobta kőkolonc. |
Húsz év növeszt harcossá apró gyermeket, |
de dárda s nyílvessző legott végez vele. |
Anészidóra és Khlóé lassan teremt, |
de Árész kardja gyors, az ollós Moira is |
sietve metsz. S ki tudja, tán lehullanak |
aiónok óta álló csillagképek is |
egy égi szélviharba fúló végnapon. |
|
Fehérségtekre büszke márványoszlopok, |
leomlotok. A törmelék, mi megmarad, |
mészégetők kemencéjébe vándorol, |
s bódé vagy istálló falához jó lehet. |
A csóva lángja lobban, mit rátok dobok… |
Ítéljétek halálra a szentségtörőt, |
a templomrombolót nyúzzátok kínpadon, |
holtradöbbent, hibbanterényű jámborok! |
A máglya kóválygó füstjében feltörök, |
s kométafarkként rémít nemzedékeket |
harchirdető, tűzcsóvaszínű üstököm! |
|
|
|